Ne vegyenek fekete kínai gatyát!

A kifejezéssel többféleképen el lehet játszadozni, hálás glosszatéma, míg mi csak így nevezhetjük: a szlovák ValóVilág. Erre pedig csak Ganxsta Zolee azonos című „dalának” sorai rímelnek, melyekben szintén rengeteg a nyelvijáték-lehetőség, a szó összes lehetséges értelmében, viszont azok nem bírják el a nyomdafestéket... Tódul a nép csőstül a válogatásokra. Hogyne tódulna, hisz a tét hatalmas, a győztes tízmillióval lesz gazdagabb. Aki kellően erős gyomrú volt ahhoz, hogy kövesse a legnézettebb hazai kereskedelmi tévé nemrégiben lezárult reality show-ját, láthatta, az emberek ennek az összegnek az ötödéért is bármire képesek. A bérből és fizetésből élők többsége számára a tízmillió elképzelhetetlen summa, egy traktoros vagy csőszerelő nem is álmodhat róla, hogy egy élet munkájával összegründoljon ennyit. A kiadónknak készült közvélemény-kutatás szerint országunkban nem túl nagy élmény munkába járni, a munkaadók többsége ugyanis semmilyen pluszpénzt nem ad az alkalmazottaknak a fizun kívül. Ennek ellenére mi még akkor is dolgozunk, amikor nem kellene. A szlovákok 21, a magyarok 30 százaléka mondta, hogy ő biz’ betegen is bemegy dolgozni. „Jól motivált dolgozók” – mondaná egy humánpolitikai menedzser. „Félnek, hogy holnap még ez sem lesz” – mondaná, aki látott már minimálbérért dolgozó spárgaszedőt a Csallóközben.

Ám úgy tűnik, a körülmények mégsem annyira sanyarúak, kihalni már biztosan nem fogunk. A statisztikai hivatal adatai szerint tavaly kétezerrel több gyerek született, mint 2003-ban. Pedig nem emlékszem huzamosabb áramszünetre. (Most egy pillanatra megpróbálom elképzelni a lányos anyák helyzetét, akik mindent megtennének azért, nehogy a nyári szünidő „folyományaként” gyermekük statisztikai adat legyen a hivatal egyik ilyen táblázatában. Szar ügy.) A jelenségnek persze van komoly, szakszerű magyarázata is, de mivel az övön aluli összefüggések tudományos magyarázatára senki sem kíváncsi, ennek fejtegetésétől most eltekintek, akit érdekel, forduljon a statisztikai hivatalhoz. Azon viszont mindenképpen érdemes eltűnődni, milyen körülmények között fognak felnőni ezek a gyerekek: Szlovákiában tavaly 27 885 frigy köttetett, a bíróságok pedig 10 889 házasságot bontottak fel.

Azt is megtudtuk a héten, a felnövekvő generáció egy részének jót fog tenni a nyári napsütés: 5,39 százalékuk még nem érett meg. Az új típusú érettségi vizsgán több mint 3300 maturandus hasalt el. „Nem tragédia” – kommentálta a történteket Martin Fronc szakminiszter, az új típusú érettségi legnagyobb nyertese, majd hozzátette: „Franciaországban az érettségizők 21 százaléka nem felelt meg.” Fronc miniszter eddig sem volt a szívem csücske, de ez a megjegyzése minden eddigit alulmúl. Ha jól tudom, nem a francia adófizetőktől kapja a fizetését, ne a gallok problémáit oldja, hanem a mieinket, ha már egyszer úgy gondolta, hogy ő fogja megváltani a hazai oktatást, és nem távozott akkor, amikor minden felvilágosult ország oktatási minisztere felállt volna a bársonyszékből.

Jön a nyár, ez érződik a sajtó témaválasztásán is. Megjelentek az izgalmas fogyasztóvédelmi témák. Az aflatoxinos szlovákiai fűszerpaprika már meg se kottyan, megedződtünk a Dél-Amerikából behozotton, de itt van például a kínai gatya esete. Az érzékeny, övön aluli tájékunkra is érzékenyen odafigyelő fogyasztóvédőknek szemet szúrt a kínai gatya színe. Túl intenzív volt, ugyanis némelyik a megengedett festékanyag négyszeresét tartalmazta, tizenegy kínai ruhából kilenc nem felelt meg az előírt normáknak. A szakhatóság azonnal riadót fújt, majdhogynem a kínai ruhák bojkottjára szólított fel. Az egyik női alsóneműben még krómot is találtak. Borzasztó! Ám egy dologról megfeledkeztek a derék fogyasztóvédők. A fémes jelzők – például acélos – eddig jobbára a férfi szexualitáshoz voltak társíthatók. Az eddig ismeretlen krómos bugyival tehát a kínai gyártók újabb lépést tettek meg a nemek közötti egyenlőség útján.