Mutálódik az infláció

2021 végén már nem a Covid–19 volt a világ legnépszerűbb témája, hanem az infláció. Az áremelkedés üteme kezdett eltérni az elmúlt évtizedek hagyományaiból. A drága energia, a logisztikai problémák, valamint a kormányok és a központi bankok hatalmas ösztönző intézkedései olyan kombinációt hoztak létre, amilyet a gazdaság az 1980-as évek óta nem látott.

Az infláció mindhárom fő forrása a járványos időszakban gyökerezik, amely ugyan már elmúlt, de hatásai még mindig érezhetőek. A következmények olyan hatalmasak voltak és tartanak a mai napig, hogy még a központi bankokat is meglepték. Kezdetben azt mondták, hogy példátlan ösztönzésre van szükség, mert hasonló sztimulációkat (bár kisebb mértékűeket) már évtizedek óta alkalmaznak, és soha nem okoztak súlyosabb inflációt.

Amikor az infláció emelkedni kezdett, a jegybankok emberei átmeneti problémák okozta átmeneti inflációról beszéltek. Az energiaárak és a logisztika majd rendbejön, és az infláció visszatér a normális szintre. Ezt mondták több hónapon keresztül, de végül ki kellett törölniük az „ideiglenes” szót a szótárukból, és végre el kellett kezdeniük cselekedni.

Ugyanakkor nagyrészt igazuk volt abban, hogy az energiaárak és a logisztika fokozatosan rendbe fog jönni – jelenleg ez már folyamatban van. Csakhogy az infláció az eredetileg vártnál sokkal kevésbé lassul. Kezdetben az energia- és élelmiszerárak által húzott általános infláció emelkedett, a maginfláció stabil maradt. De aztán a maginfláció is emelkedni kezdett, ami azt a kellemetlen tényt eredményezte, hogy az infláció kezdett átterjedni a gazdaság olyan területeire, amelyeket nem befolyásoltak olyan erősen az energiaárak vagy a logisztika. Főleg a lakhatásról esett sok szó.

A legfrissebb adatok után egyértelművé vált, hogy az inflációs nyomás tovább terjed, és hogy már nem maga a lakhatás a probléma. Olyan új fogalmak kezdenek kialakulni, mint a szupermag-infláció. Ez a lakhatáson kívüli szolgáltatások árainak az indexe. Ez az összetevő az, ami az inflációt magasabb szinten tartja, mint azt szeretnénk. A problémát a szűkös munkaerőpiac jelenti, amely magasan tartja a munkahelyek számának növekedési ütemét a szolgáltatási szektorban, ami az élet számos területére átgyűrűzik, valamint a fogyasztók és a cégek költségeit növeli. Az energia- és nyersanyagárak már nem jelentenek akkora problémát, mint néhány hónappal ezelőtt.

A jegybank szakemberei ma már arról beszélnek, hogy az infláció alakulása miatt nem magát az inflációt, hanem a munkaerőpiacot kell figyelni. A helyzet kezd alaposan összekuszálódni. A pénzügyi piac már (idő előtt) ünnepli a Fed monetáris politikai fordulatát, és elkezdtek fogadásokat kötni a kamatlábak közeli csúcsára, holott ez egyáltalán nem tűnik reálisnak, és a jegybankosok nem is beszélnek ilyesmiről.

A jegybankokat éppen hogy a pénzügyi piacok kiváló hangulata aggasztja, mivel a magas eszközárak az inflációt táplálják. Sokkal rosszabb kedvük van azoknak a központi bankároknak, akik folyamatosan azt ismételgetik, hogy még sok munka vár a gazdaságra, és sok fájdalmat kell elviselnie, máshogy egyszerűen nem megy. Az infláció elleni küzdelem kezd olyan bonyolulttá válni, mint a világjárvány elleni küzdelem volt. Ott is idő előtt ünnepelték a győzelmeket, és végül hosszú, kemény harcot kellett vívni, amíg a vészhelyzet megszűnt.

Nem lesz ez másképp az infláció esetében sem. A kérdés az, hogy a pénzügyi piac mennyire áll készen az új inflációellenes intézkedésekre vagy a meglévők kiterjesztésére. A magas kamatlábak sokkal tovább megmaradhatnak, mint arra a legtöbben számítanak.

A szerző a Trend munkatársa