Mit ér a magyar, ha magyar iskolába járt?

Folyik a beiratkozási kampány. Célja, hogy minél több magyar nemzetiségű gyereket írassanak magyar iskolába. Nincs olyan öntudatos magyar, aki ne értene egyet az akcióval, aki ne félve-izgulva várná az eredményt. A probléma állandó, mondhatni akut, a magyar nemzetiségű gyerekek mintegy ötödét íratják szlovák iskolába. 1989 előtt csak csendben, az utolsó bő másfél évtizedben már nyilvánosan is lehet kampányolni az ügy érdekében, hogy minél több szülő válassza az anyanyelvi oktatást. Ez önazonosságunk megtartásának egyik legkézenfekvőbb eszköze, de oktatási és a gyermek pszichikai fejlődésének szempontjából is helyes.

Mint általában mindent, ezt is meg lehet vizsgálni haszonelvűen is, vagyis: mennyit ér az, aki magyar iskolába járt. Tény, hogy azoknak a tudásszintje, akik magyar iskolában végeztek, nem alacsonyabb, mint azoké, akik szlovák iskolába jártak. A magyar iskolákban folyó oktatás színvonala eléri a szlovákiai átlagot. Érdekes viszont tovább kutakodni saját közösségünkön belül is, nekünk mit ér az az ember, aki szülőföldjén járt az óvodától az egyetemig vagy akár doktori képzésig – lehetőség szerint – mindig magyar iskolába? Például a sok esetben magyarországi támogatások odaítélésekor van-e különbség a között, hogy a kedvezményezett magyar vagy szlovák iskolába jár-e? Magyarország, ha ösztöndíjat ítél meg egy magyarországi felsőoktatási intézménybe járó felvidékinek, megnézi-e, hogy az illető legalább magyar alapiskolába járt-e? De tegyük fel még konkrétabban a kérdést: mennyit nyom a latban, ha valaki Szlovákiában magyar tannyelvű iskolában szeretne tanítani és egyetemi tanulmányait is itt végezte, holott ezt az anyaországban is megtehette volna, ráadásul jó kis ösztöndíjjal? Egy magyar tulajdonban levő multinacionális vállalatban az ilyesmi nem mérvadó, de mi van akkor, ha ne adj Isten a Selye János Egyetemre jelentkezik oktatónak? Ott a felvételin előnyben részesülnek a Magyarországon végzetekkel szemben? Követelmény-e még a magyar iskolai végzettség vagy az, saját gyermekük magyar iskolába jár-e? A ma már néhány évvel ezelőtt megszűnt Selye Kollégium, amelynek célja a felvidéki értelmiség kinevelése volt, készített-e számvetést, mennyi volt támogatott választotta a szülőföldjét boldogulásuk helyéül? De akár az MKP-ban is feltehetnénk a kérdést, elvárja-e saját funkcionárusaitól, hogy magyar iskolát végzettek legyenek és hogy gyermekeiket is a szülőföldön oktattassák?

Nem arról van szó, hogy helytelen, ha valaki az anyaországban tanul, de lassan már ennek sincs jelentősége, értelme, oka. Aki akart, eddig is maradhatott, de a külföldön tanulók ma már saját intézményeinket gyengítik. Részképzés igen, külföldi ösztöndíjak igen, de a cél a szülőföldön való maradás. Ám ha se itt, se Magyarországon, sem az érvényesüléskor, sem a támogatások megítélésekor nem meghatározó tényező az anyanyelvhez való viszony, akkor bármilyen nagy csinnadrattával megy is a kampány, értelme kétes. Kampányolni helyes és érdemes, de önmagában keveset ér, ha még saját közösségünkben sincs a magyar iskolának mindig értéke, a szülőföldön maradásnak becsülete. Ameddig saját intézményeinkben nem jelent előnyt a magyar iskolai végzettség és hátrányt a szlovák iskola, addig az időnkénti felbuzdulások, bár minden bizonnyal hoznak valami eredményt, gyakran csak a lelkiismeret megnyugtatását szolgálják.

Horbulák Zsolt