Mindennapi kampányok

A sors iróniájából fakad, hogy a közönségszavazásos versengés két magyar vonatkozású, értékes felújított műemlék szimpatizánsai között dőlt el – az egyik megújult műemlék a gombaszögi Andrássy-kúria, a másik a komáromi Újvár kaszárnyaépülete. Végül az utóbbi nyert, de a jelenség sokkal érdekesebb, mint a győztes személye. (A kommentár szerda délelőtt született. Szerda délután a verseny szervezői az utólag beérkezett szavazatokat összesítve a gombaszögi kúriát hozták ki a verseny győztesének – a szerk.).

Bár a szlovákiai magyar közösséget közéletileg előszeretettel bélyegezzük passzívnak, nem először és nem is utoljára történt meg, hogy egy konkrét helyi fejlesztésről szóló internetes szavazás összerántotta a helyi közösségeket, baráti társaságokat. Mintha csak egy politikai kampány jött volna létre spontán vezetőkkel és aktivistákkal. Napi szintű tevékenységet kifejtő, szervezett szavazóláncok alakultak ki, aktivisták szervezett csoportokban terjesztették a szavazat leadásának fontosságáról szóló üzenetet, és reklámozták a saját jelöltjüket. Minél inkább közeledett a határidő, annál erősebbé vált a kampány szervezettsége is: városok közti szövetségek alakultak, nyilvános szimpátiaposztok születtek, baráti társaságok tettek egymásnak szívességeket. A promócióba bevont aktivisták zömének semmi köze nem volt sem a közélethez, sem a politikához – maguktól, önként fordították az energiájukat az ügyre. A műemlék-felújítással kapcsolatos kampány félig spontán felpörgése nem számít egyedi jelenségnek a magyar közösség körében. Rendszeresen felélénkülnek a helyi csoportok (jellemzően, de nem kizárólag anyukák és nők szervezésében) az egyik áruházlánc rendszeres akciója kapcsán is, mikor a cég közreműködésével játszótér épül a legaktívabban szavazó városokban és községekben. A magyarok lakta régiók egyébként rendszeresen jól, a szlovák településeknél erősebben szerepelnek ebben a régiós versenyben is. A nagyvállalatok rájöttek arra, hogy ez a jótékonykodásos promóció egyik legszimpatikusabb módja – sok emberhez eljut az üzenet, és sokkal láthatóbb, mint egyszerűen átadni egy csekket egy rászorulónak vagy intézménynek.

A jelenség közéleti szempontból is érdekes, hiszen a déli régiókban a politikai pártok, például a Magyar Szövetség, rendszeresen küzd azzal, hogy megszólítsa a választóit, és nem talál hatékony módszereket az aktivitás fokozására. Persze a párhuzam nem tökéletes, nem lehet alkalmazni pont ugyanezeket az eszközöket a politikában: játszótérrel és pénzügyi motivációval kampányolni illegális. A szlovákiai választások során volt már rá példa, hogy egy-egy induló jutalmat ígért a legaktívabban szavazó közösségeknek, és ezek a lépések mindig problémásnak bizonyultak. Ettől függetlenül a politikusok legalább egy tanulságot levonhatnának a történésekből: a közösségi aktivitás nincs kiveszőben, és váratlanul is tömegesen meg tud nyilvánulni. De ahhoz szükséges, hogy az aktivisták az üggyel szívből, őszintén, kétségek nélkül azonosulni tudjanak.