Migráns munkavállaló

Szép is lenne, ha a menekültek vagy a bevándorlók általában gyorsan találnának maguknak munkahelyet, (legálisan) dolgozni kezdenének, és így adófizető állampolgárrá válnának. Ahelyett, hogy a többi adófizetőnek kellene eltartani őket (finanszírozni a jóléti juttatásokat és szolgáltatásokat számukra). A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. Minimálbér tekintetében Luxemburg az európai csúcstartó 1923 euróval, Franciaországban 1458, Hollandiában 1502, Írországban 1545 euró a legkisebb lehetséges fizetés, hogy csak néhány példát említsünk. Ez a havi fizetés, heti 40 órás munkaidővel számolva (a franciáknál ez csak 35 óra). Nyugat-Európában egyedül Németországban nem létezett szövetségi szintű minimálbér, de az új Merkel-kormány a szocdemek nyomására bevezette – tegyük hozzá, kitűnő időzítéssel épp a menekültáradat előtt, bár akkor ezt még nem tudhatta. Ha tehát most egy német munkaadó alkalmazni akarna bárkit is, azt csak 8,51 eurós órabérrel vagy e felett teheti (ez havi szinten 1473 euró). Ennyit az „olcsó munkaerő” behozatalának logikájáról.Valószínűbb, hogy a kevésbé képzett, rossz nyelvtudással és kevés tapasztalattal rendelkező migránsokat már a minimálbérek is kiszorítják a munkaerőpiacról. És ez még csak a kezdet. Mert a bruttó bér még nem feltétlenül tartalmaz egy sor járulékot meg egyéb költséget (étkeztetés, fizetett szabadság), így a munkaadó költségei a fenti összegeknél is magasabbak. Különösen olyan ágazatban, ahol az ágazati kollektív szerződések a minimálbérnél magasabb bért írnak elő. És még mindig nincs vége, mert még szóba sem kerültek a bürokratikus terhek. Csak illusztrációként: ahogy a brit The Economist gyakran emlékeztet, a francia munkatörvénykönyv terjedelme tavaly 3809 oldalt tett ki (45 százalékkal több, mint 10 éve) és csak a fodrászok kollektív szerződése 196 oldalból áll. Az EU tagállamai megint nem használták fel a közpénzügyeik rendbetételére és a sokat ragozott strukturális reformokra azt az időt, amit az uniós mentőalapok létrehozásával és az Európai Központi Bank nem standard monetáris politikájával nyertek. Ezért a menekültek jórészt agyonszabályozott, agyonadóztatott, és megdrágított munkaerőpiacokra érkeznek, ahol többségük elhelyezkedési esélyei elég gyatrák. Viszont a valóban menekültjogot kapók előtt tárva-nyitva áll a jóléti állam kapuja (a korlátozásokat alkalmazó Dánia kivételével). Ebből sehogy sem jön ki pozitív gazdasági hatás a befogadó országokra, és ez a fő gond. Olcsó munkások toborzásával vádolni a multikat teljes képtelenség. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója