Miért nem kevesebb az állástalan?

A munkaadók már azt követelik, hogy a kormány enyhítse a harmadik országokból érkező munkavállalók alkalmazásának feltételeit, mert nincs kit a gyártósorok mellé állítani. A cégek képviselői elsősorban az ukrán és szerb vendégmunkásokra számítanak, mert a nyelvi akadály viszonylag könnyen leküzdhető. Országos szinten július végén több mint 38 ezer állás volt betöltetlen, még az ország leszakadó régióiban, a legrosszabb helyzetben lévő járásaiban is legalább egy-két száz embernek tudnának azonnal állást biztosítani. A legtöbb szabad helyre jellemzően alacsonyabb – általános vagy alacsonyabb középfokú – képzettséggel rendelkező embereket keresnek: a 38 ezerből 10 ezer csak alapfokú, további 11 ezer pedig csak szakiskolai végzettséget igényel. Jellemzően gyártósor melletti munkáról van szó, de például képzettséget nem igénylő segédmunkási állásból is közel 5 ezer volt betöltetlen július végén.

A szakszervezetek – és részben a kormány – szerint is az egyik ok, amiért nem sikerül ezeket az állásokat betölteni, a viszonylag alacsony fizetés. Ezért emelte évek óta jelentősebb ugrásokkal a minimálbért a Smer-kormány, és fogja emelni várhatóan a jelenlegi kormány is. A legelmaradottabb járások helyzetét azonban ezzel nem fogják megoldani, sőt, egyes esetekben csak növelni a bajt. A minimálbér kitermelése ugyanis sokszor a kis, helyi vállalkozóknak okozza a legnagyobb problémát, akiknél a termelés kis forgalom mellett viszonylag kicsi hozzáadott értéket termel. Tehát az autószerelőt, a gazdát, a fodrászműhelyt, amely esetleg helyben alkalmaz néhány embert.

A leszakadó régiókban ugyanis az alacsony fizetés csak az egyik oka a munkanélküliek demotiváltságának. Az állások visszautasításának okai közé sorolhatjuk, hogy a 30-40 kilométeres távolságban lévő munkahelyre is sokszor 1-2 órát kell utazni, még akkor is, ha a cég által biztosított busszal utazik. A leszakadó régiók eldugott falvaiból gyakran csak saját kocsival járhatnak munkába, ami viszont nincs. A legrosszabb helyzetben lévőknél komoly gond az uzsora és az eladósodottság is, ami elviszi a viszonylag alacsony fizetés nagy részét. Az évek óta munka nélkül élők munkavégzési készségeinek felfrissítése pedig egy külön dolgozatot igényelne – ugyanis jelenleg ők teszik ki a mintegy 297 ezer munkanélküli felét.

Gondot jelent azonban a magasabb képesítést igénylő állások betöltése is, itt az előbbi problémák mellét társul a tartósan munkanélküliek alacsony képzettségi szintje, és – elsősorban a szakiskolákban folyó – oktatás nem megfelelő struktúrája. A diákok nem azt tanulják, amire a munkavállalónak szüksége van.

Nem indult el teljesen rossz úton a kormány azzal, hogy minden régióra saját tervet készít a munkanélküliség csökkentése, a régió felzárkóztatása érdekében. Azt azonban tudnia kell, hogy ha nem kezd el helyben foglalkozni a munkanélküliekkel, és nem úgy, hogy kizárja őket a munkanélküliek nyilvántartásából, hanem úgy, hogy akár egyénenként, a régió fejlesztésével, hazai és külföldi vállalkozók letelepítésével párhuzamosan megpróbál egyfajta „karriertervet” készíteni számukra, akkor nem fog jelentős eredményeket elérni. Ha ez nem sikerül, akkor tényleg csak az ukrán és szerb vendégmunkások maradnak, akik hajlandók ezért a pénzért is hetekig távol lenni otthonról.