Miért nem bukik a szociális ügyi miniszter?

A galántai Čistý den körüli botrány tavaly ilyenkor robbant ki, s nem kevésbé súlyos állítások láttak napvilágot, mint szexuális erőszak, drogfogyasztás, az ott elhelyezett fiatalkorúakkal való rossz bánásmód. Azóta már rendőrségi vád is született az ügyben, fiatalkorú ellen elkövetett szexuális erőszak miatt. 

Nyilvánvaló, hogy Richter szociális ügyi miniszternek réges-rég le kellett volna mondania a posztjáról. Egy rendes országban ez már akkor megtörtént volna, amikor az első információk kiszivárogtak. Tudjuk, mi nem vagyunk „rendes ország”, az már viszont hazai viszonylatban is sok, hogy a tárcavezető még egy évig hagyta működni a szóban forgó intézményt – fittyet hányva a minisztériumi akkreditációs bizottság álláspontjára –, s csak azután cselekedett, hogy a rendőrség vádat emelt. 

Nem csoda, hogy az SNS képviselői erős késztetést éreznek, hogy Richter menesztésére szavazzanak a parlamenti bizalmi szavazáson. Inkább az az érthetetlen, hogyan képes a Híd bizalmat szavazni a miniszternek a Čistý deň mocska után. 

Nem mintha a nemzetiekben hirtelen felébredt volna a lelkiismeret – csak Plavčan miatt dühösek, és követelnék az azonos eljárást a többi párt, értsd a Smer jelöltjeivel szemben is. Robert Fico azonban nem engedheti meg magának, hogy gyengeséget mutasson Richterrel kapcsolatban. Jól tudja ugyanis, hogy a következő áldozat Robert Kaliňák belügyminiszter lenne, aki az utolsó „védőgát” jómaga és a Bašternákbotrány (s ki tudja, még hány botrány) között. 

Nem csoda hát, hogy Fico kész a kormány bukását is kockára tenni Richter miatt. Olyan nagyon azért nem kockáztat, hiszen ha Danko tényleg ki akart – vagy mert – volna lépni a kormányból, az utóbbi hetekben erre számtalan remek lehetősége lett volna. Így hát a morálisan teljesen hitelét vesztett szociális ügyi miniszter marad a helyén, s vele együtt az érzés, hogy ebben a koalícióban nem az elvek, hanem a kemény ököl szabálya érvényesül.