Mi vár Németországra?

Németország a többi nyugat-európai országhoz képest számos előnnyel rendelkezik. Először is a bevándorlók és leszármazottaik, különösen az Európán kívüliek aránya még mindig alacsonyabb, mint brit, francia földön vagy Svédországban. Azért mert az újraegyesítéskor csatlakozott csaknem 17 milliós volt NDK tartományaiban alig volt bevándorló, meg azért is, mert a vasfüggöny leomlását követően a bevándorlók jelentős része etnikai német volt a korábbi szovjet blokkból (Romániából, Oroszországból, Kazahsztánból). Meg a „gazdasági bevándorlók” között is többségben voltak és vannak az európaiak. Kivételesen jó a gazdasági helyzet is, alacsony, 4,7 százalékos munkanélküliséggel, sok új munkahellyel, amiből bőven jut a migránsoknak is. Főleg úgy, hogy a német etnikumú lakosság száma évek óta fogyatkozik. A náci múlt – meg a vele való tényleg megtörtént szembenézés – miatt a mindenféle szélsőség elleni ingerküszöb is jóval alacsonyabb, mint a legtöbb európai országban. E fenti tényezőknek köszönhetően nincs komolyabb támogatású, a szövetségi parlamentben ülő párt, amely mereven elutasítaná a tömeges bevándorlást, esetleg idegenellenes indulatokat korbácsolna. De naivitás lenne azt feltételezni, hogy ezek a körülmények örökké fognak tartani. A milliós nagyságren-dű bevándorlás mindent megváltoztathat. Igen, tudom, idén „csak” 800 ezer menedékkérőre számítanak. Igen, ezek egy része fog csak menekültstátust kapni, a többiek kérelmei (a Balkánról jövőké szinte kivétel nélkül) el lesznek utasítva. Csakhogy ott vannak még a családegyesítés keretében jövők, a gazdasági migránsok, meg az unión belüli szabad vándorlás keretében érkezők. Szóval milliós nagyságrendű bevándorlás. Ehhez járulhatnak a munkaerőpiaci, szociális, kulturális, nemzetbiztonsági, politikai problémák. Amelyek révén Németország is standard nyugat-európai ország lehet 15-25 százalékos támogatottságú, bevándorlást ellenző protestpárttal.Mert a gazdasági helyzet sem lesz állandóan ilyen pozitív, Németország másfél évtizede még „Európa beteg embere” volt, tartósan magas, jórészt strukturális, 10% körüli munkanélküliséggel, zéró növekedéssel. Emlékszünk még? És arra, hogy Spanyolországba a 2007-et megelőző másfél évtizedben több mint 5 millió bevándorlót vonzott a növekvő gazdaság, amely a válságban lufiként durrant ki, a munkanélküliség meg 25 százalékra ugrott? A menekültek elhelyezkedési esélyei mindig a legrosszabbak, mert nem a munkaerőpiaci kereslet vonzotta őket az országba, gyakran nincs megfelelő képzettségük, nyelvtudásuk, a jóléti rendszer viszont nyitva áll előttük. Még több gond lehet a muszlimok társadalmi integrációjával. Mert ez eddig sem egy sikersztori német földön, és akkor nagyon finoman fogalmaztunk. Szóval józan ésszel mérlegelve arra jutunk, hogy a folytatódó menekültáradat gyorsan alááshatja Németország kivételes pozícióját. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója