Mi vár még ránk?!

Az ígért társadalmi nyugalom és rend helyett inkább félelmet, feszültséget és bizonytalanságot okoztak az embereknek. Sokadszor a kezembe vettem Szlovákia alkotmányát, és az alaptörvényben a preambulum után, az első fejezetben az első mondat így hangzik: „A Szlovák Köztársaság szuverén, demokratikus jogállam.” Ha ez igaz lenne 34 évvel a rendszerváltás után, örülhetnénk. Az igaz, hogy ezen az úton haladtunk, de Robert Fico negyedik kormánya a demokráciát és a jogállamiságot alapjaiban megrengette, ami miatt az Európai Unió, amelynek húsz éve tagjai vagyunk, többször figyelmeztette már Szlovákiát.

A koalíció által lázasan előkészített törvénymódosításokból kettő különösen szíven találta a lakosság társadalmi rétegeinek meghatározó csoportjait. Az egyik a közmédiák államivá változtatását célozza, és a sajtószabadságot támadja, s amely a polgárok releváns információkhoz jutásának jogát szünteti meg. A közmédia államosítása az ország minden polgárát érinti. Ha elfogadják, azt fogjuk hallgatni és nézni, amit a hatalom megenged. Az emberek szabadsága forog veszélyben, ami igazán a demokrácia alapja.

A másik indokolatlan törvénymódosítási javaslat a második nyugdíjpillér megnyitása, immár harmadszor. Ha ezt is sikerül a koalíciónak véghezvinni, akkor a több mint 20 éve nyugdíjra takarékoskodó, most még gazdaságilag aktív embereknek lesz majd jóval kisebb a nyugdíjuk. Az eredeti elképzelés szerint a dolgozók havi béréből 18%-ot vezettek el a Szociális Biztosítóba, amelyből 9% az államkasszába, a másik 9% pedig a második nyugdíjpillér számlájára került. A kétszeres megnyirbálás után a százalékarány átalakult: 12,5% az államkasszába, 5,5% pedig a második pillérbe megy. A második nyugdíjpillérben több mint 1,8 millió takarékoskodó van, az intézmény számláján pedig több mint 15 milliárd euró.

A politikai pártok közül az SaS alkotmányellenesnek minősítette a javasolt törvénymódosítást, tiltakozásként aláírásgyűjtésbe kezdtek a tervezet elfogadása ellen. A parlament csak akkor foglalkozik az ellenzéki javaslattal, ha legalább százezer aláírás gyűlik össze. Ha a lakosság nem hallatja a szavát, ha az emberek nem tiltakoznak elég hangosan – úgy, hogy azt az illetékesek észrevegyék, akkor a koalíció tovább hengerelhet, s e gőzhenger a nyugdíjrendszert sem fogja kímélni.