Mi az igazság és mi a gazság?

Zuzana Čaputová a parlamentben elmondott országértékelő beszédében bírálta azt is, hogy a főügyész olykor vitatható módon alkalmazza a büntető törvénykönyv hírhedt 363-as cikkelyét, amellyel gyanúsítottakat mentett fel a bűnvádi eljárás folytatása alól, máskor meg véget vetett néhány személy vizsgálati fogságának. Maroš Žilinka rá sem hederített az államfő aggályára, hiszen röviddel az elnök beszéde után bejelentette, hogy újra a kifogásolt jogszabályhoz nyúlt, és megszüntette a további nyomozást Robert Ficóval, Robert Kaliňákkal, továbbá Tibor Gašparral, a volt országos rendőrfőkapitánnyal, valamint Norbert Bödörrel, a Smer holdudvarához tartozó befolyásos vállalkozóval szemben. Bűnszervezet megalakításával és működtetésével gyanúsították őket, illetve az egykori kormányfőt és az exbelügyminisztert hivatali hatalommal való visszaéléssel, valamint bank- és adótitok megsértésével is. A nyomozók szerint három éve ezekkel a törvénytelen eszközökkel akarták lejáratni két, szerintük a legveszélyesebbnek vélt politikai ellenfelüket, Andrej Kiskát, valamint az akkor még ellenzéki politikusként tüsténkedő Igor Matovičot. Mindkettőjüket nyilvánosan adócsalóként bélyegezték meg.

A Nemzeti Bűnüldöző Ügynökség (NAKA) illetékesei azonban nem adják fel, további bizonyítékokat igyekeznek összekaparni ellenük, ahogy Vladimír Pčolinský volt titkosszolgálati főnök és Peter Kažimír, a jegybank elnökének ügyében is, akik a főügyésznek köszönhetően kerültek szabadlábra.

Sokan kérdezgetik, vajon igaza lehet-e a Smer elnökének, aki gyakran harsogja, hogy nem bűnüldözés zajlik Szlovákiában, hanem Igor Matovičék szeretnék elnémítani őt és társait, mert keményen bírálják a hárompártivá zsugorodott kormánykoalíció tehetetlenségét, a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó magatartásukat. Fico gyakran emlegeti Martin Ribár ügyvéd esetét, aki másfél évet töltött szerinte embertelen körülmények között vizsgálati fogságban, aztán az Alkotmánybíróság szabadlábra helyezte őt, mert a taláros testület szerint megsértették törvényes jogait. Azoknak az úgynevezett bűnbánóknak – többek között Ľudovit Makó vagy František Imrecze, legutóbb Michal Suchoba – beismerő vallomásait, akik sok tízezernyi csúszópénz elfogadását, illetve továbbadását ismerték el, hazugságoknak minősíti, amikkel a saját bőrüket igyekeznek menteni. Imrecze pedig bevallotta, hogy korábban egy magáncégnél havi negyvenezer euró körül keresett, mégis elvállalta a pénzügyőrség irányítását, ahol havonta csak tizenötezer illette meg. Ám ezt a különbséget minden hónapban Jozef Brhel, a Ficóhoz közeli milliomos egészítette ki – annak fejében, hogy a saját és a Smer többi tehetős támogatóinak cégeit az adóellenőrök elkerülik. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a legtöbb súlyos korrupciógyanús ügy vizsgálatát többnyire a Daniel Lipšic vezette Speciális Ügyészség emberei felügyelik, a főügyész rendszerint valós vagy mondvacsinált okok miatt nehezíti a munkájukat. Ami jórészt abból fakad, hogy Žilinkát elsősorban Boris Kollár szemelte ki jelenlegi posztjára, Lipšicet pedig Matovič. Egyébként az elhíresült 363-as cikkely 2006-ban került be a törvénykönyvbe, méghozzá Lipšic akkori igazságügyminiszter indítványára. Mostanság pedig a jelenlegi főügyész él, olykor alighanem visszaél vele.

Sokan vannak azok is, akik állítják, hogy Fico szívós tagadása ellenére a regnálását főleg a „mi embereink” számos korrupciós ügye és sérthetetlenségük feketítette be. Dušan Kováčikot, a Speciális Ügyészség korábbi vezetőjét már jogerősen elítélték, amit hamarosan további verdiktek is követhetnek. Sajnos, egyelőre kevés az esély az igazságszolgáltatás pártatlanságának visszaállítására. Azért is, mert a rendőrök és az ügyészek közül akadnak, akik legfelsőbb szinten sem a közelmúltbeli és a jelenlegi gazságok felderítésével törődnek, hanem a pártfogóikra kellemetlen igazság eltussolásán mesterkednek.