Mert kell a kontroll

Azt már rég bizonyították, hogy minél rövidebb múlttal érkezik valaki a hatalmi körforgásba, annál inkább ragaszkodik hozzá. Tehát egy újonnan alakult kormánypárt a mi Közép-Európánkban még évtizedekig máshogy fog viselkedni, mint azok a nyugat-európai pártok, amelyek már fél évszázada tudják, hogy a demokráciában a hatalom rotálódik, és ha el is veszítenek egy választást, egy évtizedet, tudják, ha ügyesek, a következő az övék lehet. Ezért nem építik át a hatalmi struktúrát a saját képükre. Nekünk, választóknak pedig ez a demokrácia legfőbb értelme: a rendszer önkontrollra kényszeríti a játékosait. Egy-egy pártnak nem keresztes hadjáratot kell vezetnie, csupán választási kampányt. Egy-egy párt nem építi be holdudvarát az adminisztráció legalsó szintjébe, még a takarítónők közé is, és csak a döntéshozatali struktúrák felső harmada szerveződik át a kormányváltások idején. Egy-egy párt nem diszkriminálja az ország másik felét, egyharmadát, egyötödét, mert fordulhat még a kocka, és amúgy is együtt kell dolgozni. Nemhogy az adott országon belül kell az egység (amely oly nehezen érthető el a mai Magyarországon), hanem egy szövetségesi rendszer részeként is kell az együttműködés, a lojalitás. Ez kell a túléléshez. Ugyanakkor a kettős mércén ma meglepődni olyan, mintha azon lepődnék meg, hogy a sok hamburger hizlal. Persze, hogy vannak erős országok, és vannak, amelyek kisebb-nagyobb táborokba verődve, sok kompromisszum árán tudnak érvényesülni. Most jött egy hangos sípszó Washingtonból, hogy a magyar csapat játéka sérti a kialkudott szabályokat. Ez a figyelmeztetés – a magyar kormánytisztviselők kitiltása – hosszú távon is a magyarországi választók érdekeit szolgálhatja, mert egyszerűen felmutatja a határait a belső hatalmi struktúrák átrendezésének. Van, ahol nem lehet tovább menni. Ahogy az orosz–ukrán konfliktusban is, úgy Budapesttel kapcsolatban is határozottabb, gyorsabban reagál az Egyesült Államok, mint az Európai Unió. Ez történt most is. Amíg Brüsszel és Budapest négy éve vív lövészárok-háborút – igaz, részben más kontextusban –, addig most Washington egyetlen határozott lépése elég lehet ahhoz, hogy a jelenlegi hatalom vegyen egy mély lélegzetet, igyon egy korty tiszta vizet és új hatalomgyakorlási alternatívát vázoljon fel saját maga számára. A szerző külpolitikai szakértő