Melegek és magyarok

Szlovákiai magyar viszonylatban is van mit feloldani, hiszen a rengeteg konfliktus között, amelyek megjelentek a népszavazás kapcsán, rendszeresen feltűnt a kisebbségi szolidaritás kérdése is. Vajon mennyire kell egymással megértőnek lennünk kisebbségi alapon és össze lehet egyeztetni a magyarok és melegek problémáit? A népszavazás előtti hetekben felvidéki magyar vonalon kétféleképpen értelmezték a történteket. Az egyik szerint Szlovákiában élő magyarként teljesen át kellene éreznünk az elnyomott kisebbségek helyzetét és szükséges lenne felvállalni a szolidaritást azokban az esetekben is, mikor az egy másik kisebbséget érint, fordított esetben enélkül nem is számíthatnánk a szimpátiájukra. A másik olvasat azt hangsúlyozta, hogy a kisebbségek egymással szembeni szolidaritása egyáltalán nem magától értetődő, hiszen teljesen mást jelent egy etnikai közösség tagjának lenni, mint mondjuk homoszexuálisnak – mások az igények, specifikusak a problémák, ráadásul a helyzetük javítása és a velük való együttérzés felvállalása a magyarok pozícióit semmilyen módon nem befolyásolja.  A két olvasat két tévhitre épít. Az egyik, hogy a szolidaritás az egyes kisebbségek között magától értetődő, adott dolog. Nem az. Egy – hogy a példánál maradjunk – homoszexuális pár egyáltalán nincs tisztában a magyar közösség specifikus gondjaival, ahogy támogatni sem fogja például az önigazgatási törekvéseket. És ugyanez igaz fordítva is, legalábbis problémás elvárni egy etnikumtól, hogy egységesen és közösségileg állást foglaljon az LGBT-közösség mellett, vagy ellen (az már más kérdés, hogy a népszavazáson a magyaroknak sikerült állást foglalni – elutasították az értelmetlen népszavazást). A kisebbségek képviselői nehezen tudnak egymással kollektívan csencselni és csereüzleteket kötni, bár ez a képviselőik szintjén egyáltalán nem lehetetlen, és sajnálatos, hogy a népszavazás előtt nem történt meg.  De az is tény, hogy Szlovákiában a kisebbségek problémáinak közös a gyökere, tekintet nélkül arra, hogy etnikai csoportokról, vagy akár a melegekről beszélünk. Szlovákiában ugyanis nem divat felvállalni a különbözőséget. Ugyanúgy a kirekesztéstől és a negatív reakcióktól való félelem motiválja a nemi identitásukat titkoló melegeket, mint azt, aki egy hangos, színtisztán szlovák társaságban nem meri felvállalni a magyar szülőket, identitását, vagy akár csak azt, hogy beszél magyarul. Ezek a korlátok a melegeknek gyakorlati nehézségeket okoznak (gondoljunk itt az élettársi viszony jogi rendezetlenségére), a magyarság számára pedig a nemzeti identitás eltitkolása és háttérbe kényszerítése egyenesen a megmaradásra jelent veszélyt, hiszen gyakori a nemzetiségváltás. Ebből is következik, hogy az összes kisebbség közös érdeke, hogy ez a helyzet megváltozzon, a társadalom pedig nyíltabban fogadja a másságot. Ha a szlovákiai társadalom nyitottabbá válik, az egyáltalán nem válik kárunkra.