Meglátni a rosszban a jót

Tele a lakótelepi kukák környéke üres szaloncukorpapírokkal borított, kiszolgált fenyőkkel. Össze lehet hasonlítani a miénket a szomszédokéval, és jó esetben megállapítani, hogy állja a versenyt így, lecsupaszítva is, nincs okunk szégyenre. Egyébként aki igazi csúfságot akart látni, elég volt bekapcsolnia a tévét, hiszen az összes csatornán megmutatták Róma botrányos karácsonyfáját. Az idei év eddigi legcukibb híre, hogy ez az idő előtt elszáradt lucfenyő akár múzeumba is kerülhetett volna. Az ünnepek végére ugyanis olyannyira belopta magát a rómaiak és a turisták szívébe, hogy az önkormányzat terveket szőtt a megmentésére. Az egyik terv az volt, hogy a spelacchiónak, azaz „ütött-kopottnak” becézett 21 méteres fának a Teverétől nem messze fekvő, pár éve megnyílt modern művészeti múzeum, a MAXXI nyújthat menedéket. Ha ez nem jön össze, B tervként „kívánságfának” kiáltották volna ki, a város egy másik pontján felállítják, ahol aztán ki-ki megfogalmazhatja vágyait, illetve szelfizhet egyet a híres fával. Azonban a C terv valósul meg, a fenyő feldarabolása és szuvenírként való értékesítése. De ebből sem meggazdagodni akar Róma városa, hanem egy köztéri „szop-tató házikót” építene a csecsemőjüket levegőztető anyáknak. Ha 40 ezer euró befolyna a szuvenírekből, nullán lennének, ennyit fizettek ugyanis a fa odaszállításáért és felállításáért.

Nos, elleshetnénk az olaszoktól némi üzleti érzéket, találékonyságot, humort, illetve azt a rendkívül hasznos képességet, hogy miként lehet a hátrányból előnyt kovácsolni, a fiaskóból profitot teremteni, a rosszban megtalálni a jót. Ezt a Dél-Tirolból származó beteg fenyőfát ugyanis a fogyasztóvédelmi hatóság már felállítani is alig engedte, mondván, hogy a világ szégyenét hozza Róma városára. Az önkormányzat azonban úgy vélte, a fa „elegáns és egyszerű”, a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak is megfelel.

Az önkormányzatnak lett igaza: a szokatlan módon elhíresült karácsonyfának saját Twitter-oldala is lett, több ezer követővel. Tömegeket vonzott a Venezia térre, az emberek jókívánságokkal teleírt kártyákat aggattak a spelacchio ágaira, szóval igazi keresztény módon pártfogásukba vették. Erre a szép karácsonyi történetre alighanem sokáig emlékezni fogunk.