Megint a kalapozás

A másik kedvező hír, hogy az Európai Unió úgy látja, Szlovákia újra a gyorsuló gazdasági növekedés útjára lépett, idén bő 2 százalékkal, jövőre pedig 3 százalék feletti ütemmel lehet számolni, ami talán érdemben csökkentheti a munkanélküliek számát. És melyek a rossz hírek? Elsősorban az orosz boszorkánykonyhán összekotyvasztott ukrán polgárháborús helyzet a kedélyromboló. Tegnap a kelet-ukrajnai Luhanszk és Donyeck megyében már az esetleges elszakadásról szavaztak, márpedig az említett két megye gazdasági, főleg nehézipari és energetikai szempontból sokkal fontosabb Kijev számára, mint a Krím félsziget. Ukrajna máris recesszióba esett a tavaly ősz óta húzódó, egyre súlyosabb belpolitikai válság miatt, a Szlovákia külkereskedelme szempontjából még fontosabb Oroszországra pedig idén stagnálás vár. A keleti határunknál zajló egyre brutálisabb, egyre több áldozatot követelő konfliktus viszont megtörheti régiónk épp csak bimbózó gazdasági növekedését. Egy friss felmérés szerint a pénzvilág úgy látja, Közép-Kelet-Európa ugyancsak megsínyli az ukrajnai történéseket. Ebben az esetben elhúzódik a kilábalás a 2008 őszén térségünket is elérő világgazdasági visszaesésből.  A másik kedvezőtlen fejlemény, hogy ősszel az Európai Bizottság várhatóan a korábbinál szigorúbb kritériumok alapján számítja ki az egyes tagállamok államadósságát. Szlovákia esetében nagy a veszély, hogy a hazai össztermékhez viszonyított adósság túllépi az 57 százalékot – ebben az esetben viszont az adósságplafon hatályos törvénye értelmében jövőre bármi áron kiegyenlített költségvetést kell elfogadnia a Fico-kormánynak. Ez rendkívül durva takarékossági intézkedéseket jelentene. Előzetes becslések szerint mintegy 2 milliárd euróval kellene csökkenteni a kiadásokat, illetve növelni a bevételeket. A pénzügyminisztérium még csak találgatásokba sem hajlandó bocsátkozni a végrehajtás mikéntjéről, főleg azután, hogy az adósságplafon miatt már idén is bő 300 millió euróval kell lenyesegetnie a kiadásokat. Ha ehhez hozzávesszük az ukrajnai helyzet miatti esetleges lefékeződést, akkor még kellemetlenebb pénzügyi helyzetbe keveredünk.  Azt rebesgették, Robert Fico a kormánya előtt tornyosuló problémák miatt menekült volna szívesen az elnöki palotába. Az országnak viszont nincs hová menekülnie a menetrendszerűen visszatérő problémák elől. Vagy megfelel az önmaga által szabott feltételeknek és mindent megtesz az adósság lefaragásának érdekében, vagy a kormányzat elismeri: képtelen teljesíteni a saját pénzügyeinket gatyába rázó feltételeket.  Végezetül van egy harmadik verzió is: a politikusok rájönnek arra, miként játsszák ki a törvényeket, miként lehetne megkerülni az adósságplafon szabályait, esetleg miként vizezhetők fel a szabályok. Ez utóbbi nagyon nemelegáns, a problémákat szőnyeg alá söprő megoldás lenne. Csak éppen a 2016-os parlamenti választásokra kacsingatva nagyon is reális...