Matematika alapfokon

„Ha valami egy euróba kerül, az a csökkentés után 90 cent lesz” – hangzott el egy sajtótájékoztatón. Ebből a „nyelvbotlásból” gyorsan óriási társadalmi probléma kerekedett. Az egyik országos napilap még címlapsztorit is csinált a mezőgazdasági tárca és a kereskedők közötti „vitából” és abból, hogy a csökkentésnek hogyan kellene ténylegesen tükröződnie az árakban. Végül a pénzügyminisztérium elemzőinek kellett közbelépniük: közzétettek egy „számítási módszertant”, és szépen elmagyarázták, ha valami egy euróba kerül, akkor az áfa 20-ról 10 százalékra való csökkentése után az így kapott ár 91,67 cent, kerekítve 92 cent lesz.

Minden tiszteletem az érintetteké, de ez a vita a lapos Földről szóló eszmecserére emlékeztet. A százalékszámítást az alapiskola hetedik évfolyamában tanítják, mégis, még néhány egyetemi diplomával rendelkező politikuson és újságírón is kifogott. A történet két fontos tanulsággal szolgál. Először is: bár az iskolák sok információt tanítanak, nyilvánvalóan nem sikerül azt az üzenetet közvetíteniük, hogy a tananyagnak a mindennapi életben is hasznát vehetjük. Érthető, hogy sok diák nem emlékszik például a kénsav képletére, hacsak nem dolgozik vegyészként, de a százalékok a legtöbb ember életének a részét képezik, a bolti eladótól a banki alkalmazottakon keresztül a hitelt intéző polgárokig. A történet másik tanulsága, hogy a nyilvános vita gyakran megreked abszurditásokon. És itt nemcsak a már említett áfára vagy a lapos Földre gondolok, hanem például a medvékre is. Velük kapcsolatban például még azt is boncolgatták, teljesen értelmetlenül, hogy vegetariánusok-e vagy sem. Annak, hogy mit szeretnek enni, egyáltalán semmi köze az ember elleni támadásokhoz.

Jó lenne, ha a médiában folyó nyilvános viták tartalmát nem a politikusok határoznák meg – főleg nem azok, akik a pályafutásuk során már rég elfelejtették, amit az óvodában és az általános iskolában tanultak – például hogy más osztályok gyerekeit nem verjük fejbe egy vödörrel, illetve hogy a matek nem vélemény, hanem tény. A politikusok olykor nagyon gyerekes vitáiban talán az újságírók tölthetnék be a szülők vagy a pedagógusok szerepét, akiknek az a felelőssége, hogy a párbeszéd ne fajuljon vödörháborúvá a homokozóban. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megpróbálják elhallgattatni azt a nézetet, amellyel nem értenek egyet, de fontos, hogy ne feledkezzünk meg a költségekről és a kockázatokról sem.

Végezetül játsszunk el egy merész gondolattal! Mi lenne, ha bevezetnének egy olyan szabályt, hogy ezentúl bármilyen nyilvános vitában csak olyanok szólalhatnának fel, akik az utóbbi egy évben sikeresen abszolválták a Monitor 9 tudásszintfelmérést? Idén a kilencedikeseknek például a következő feladatot is meg kellett oldaniuk: „Péter pár éve vett külföldi részvényeket 3000 euróért. Ma az értékük 50 százalékkal alacsonyabb. Mától hány százalékkal kellene emelkednie e részvények árfolyamának ahhoz, hogy a teljes értékük ismét elérje az eredeti háromezer eurót?” Őszintén, azon parlamenti képviselők közül, akik döntéseikkel minden évben milliárdos hiányt okoznak a költségvetésben, vajon hányan lennének képesek kiszámolni ezt a 15 éveseknek való példát? 

A szerző a Trend gazdasági lap munkatársa