Magyar bukfencek

Ugyanis eddig a magyar külügyi és külgazdasági miniszter a hazájának jogállamiságát bíráló brüsszeli és más külföldi megjegyzéseket rendszerint azzal utasította el, hogy ők sem avatkoznak más országok belügyeibe, s ugyanezt várják el partnereiktől is. Legutóbb a tárcavezető kifejtette: a franciák a parlament megkerülésével fogadták el a nyugdíjkorhatár megemelését, a németek pedig vitatható módon döntöttek a választási törvény módosításáról. „De mindez legyen a franciák, illetve a németek dolga” – szögezte le.

Ám a minap az Egyesült Államokkal, Bosznia-Hercegovinával és Szlovákiával kapcsolatos fejleményeket viszont más szemüvegen keresztül minősítette. Azt állította, hogy az említett országokban a globalista liberálisok valóságos hajszát indítottak azok ellen, akik nem tartoznak ebbe a fősodorba, s a nemzeti érdekképviseletet tartják minden szinten a legfontosabbnak. Elmarasztaló állásfoglalását részben a Tibor Gašpar volt országos rendőrfőkapitány és a Smerhez köthető további gyanúsítottak elleni bűnvádi eljárások váltották ki, amellyel az egyre indulatosabb szlovákiai választási kampányban egyértelműen a Robert Fico vezette párt mellett tette le az Orbán-kormány garasát.

A magyar és a szlovák miniszterelnök 2012 áprilisában találkozott először személyesen, méghozzá Varsóban, a Közép-Európa–Kína gazdasági fórumon. Főleg a szlovákiai magyarok várták aggodalommal, vajon miként végződik a nemzetpolitikát hirdető Orbán Viktor és az akkor még vérnacionalista Robert Fico tárgyalása, ami végül eredményes volt, mert a kormányfők megegyeztek abban, hogy ezután a két ország gazdasági együttműködésének jelentős kibővítésére helyezik a hangsúlyt, amelynek oldalvizén, a kölcsönös bizalom megerősödésével az úgynevezett kényes kérdéseket is igyekeznek majd rendezni. Ma már elmondhatjuk, hogy az előbbi cél teljesült, az utóbbi viszont kevésbé. Ennek ellenére a szlovák–magyar kapcsolatok lényegesen javultak.

Gondok főleg akkor keletkeztek, amikor a Smer a legutóbbi parlamenti választást követően kénytelen volt ellenzékbe vonulni. A magyar kormány azonban továbbra is fenntartotta a Smerhez fűződő viszonyát, ami a pozsonyi kormánykörökben rosszallást, sőt: kemény bírálatokat váltott ki. Különösen akkor, amikor Fico és Szijjártó tavaly közös sajtóértekezletet tartott, amelyen a magyar külügyér úgy vélte, hogy a szlovák pártelnök megérdemli a magyarok tiszteletét, ami legalábbis vitatható. A Fico–Orbán együttműködés közös geopolitikai szemléletből fakad. Egyetértenek a jelenlegi uniós vezetés bírálatában, továbbá az orosz–ukrán háború megítélésében is. Érdemes megjegyezni, hogy a magyar kormányfő odahaza ostorozza a baloldali ellenzéket, a szomszédos országban viszont szocdem politikus a partnere.

Ez a politikai flörtölés kínos helyzetekbe hozza a Szövetséget. Korábban az MKP keményen bírálta az akkori Híd pártot, mert kormánykoalícióra lépett a Smerrel. A magyar kabinet magatartásáról meg hallgattak. A legutóbbi pozsonyi közrádiós vitában is kidomborodtak az egymástól eltérő hazai magyar vélemények. Simon Zsolt és a Híd 2023 pártot is képviselő Mikuláš Dzurinda egyaránt bírálta Szijjártó bejegyzését, amellyel ismét magyarellenes hangulatot kavart. Forró Krisztián viszont azt hangoztatta, hogy a szlovák politikusok is bírálják a budapesti kormányt, amit a magyar fél is megtehet. Hadd tegyük hozzá: korrupciógyanús, nem lezárt ügyekben aligha helyénvaló a külföldi ágálás.

Ha szeptember végén Ficóék nyernek, akkor Budapesten kijelenthetik, hogy jó lóra tettek. A Szövetség viszont újabb politikai bukfencet vethet, hiszen döntenie kell, miként viszonyuljon a Smerhez. Budapesti utasítás nélkül, ha ez egyáltalán lehetséges.