Létezik-e nevelő jellegű pofon?

A félévi bizonyítványt a legtöbb családban fontosnak tartják. Ez az értékelés képet ad az aktuális előmenetelről, kiderül belőle, mely tantárgyakra érdemes odafigyelni a következőkben, illetve miből állnak jól a szakaszversenyben. Ez ugyanis – ne szépítsük – egy olyan szellemi Tour de France, ahol a tét nem a zöld trikó, hanem a majdani érvényesülés. 

Az iskola az életre készít fel, szajkózzák sokan évtizedek óta. Újabban azonban terjedőben van az a nézet, mely szerint az iskola már maga az élet: ugyanazokkal a buktatókkal, hullámvölgyekkel és -hegyekkel, igazságtalanságokkal, helyezkedési stratégiákkal. A gyerekek megtanulják, hogyan boldogulhatnak később, „piaci viszonyok között”, hogyan működik a társadalom. Vagyis nem a relativitáselmélet, az intergrálszámítás és a mondatelemzés elsajátítása a legfontosabb, hanem a lehető legoptimálisabb alkalmazkodás ehhez a rendszerhez, amely első blikkre felesleges információk tömkelegének elsajátítására kötelezi őket, hosszabb távon azonban logikára, szelektálásra, összegzésre, tényfeltárásra ösztönöz. És azt is tudatosíthatják a srácok, hogy a rendszerrel való szembenállás maga a szabadság, ám ez együtt jár a létbizonytalansággal. 

Ne becsüljük le csemetéinket, mert akár 12–13 évesen is képesek felfogni ezt a dilemmát. És ne higygyük, hogy pár pofonnal „jobb útra terelhetjük” őket. Még akkor sem, ha ezt maga a kormányfő, Robert Fico mondja. Ő ugyanis legszívesebben három jókora pofonnal térítette volna észhez Simon Omaníkot, azt a kivételes képességű diákot, aki nem fogott kezet az államfővel. A sztorit nyilván ismerik, most nem részletezném, viszont aláhúznám azt a mondatot, amelyben Fico a mindenkori hatalom képviselői iránti feltétlen tiszteletre figyelmeztetett a Facebookon: „Ha diákkoromban odahaza panaszkodtam volna egy tanárra, aki a hajamnál fogva húzott fel, anyám még két pofont lekent volna nekem, mert a tanárnak mindig igaza van”. 

Ezt a posztot kb. 30 ezren lájkolták, ami nem túl sok, de éppen elég. Köszönet azoknak a pszichológusoknak, szociológusoknak, akik vállalták véleményüket: a testi fenyítés minden formája megalázó, sérti az emberi méltóságot, ráadásul jogellenes is az EU-ban. Nincs olyan, hogy „nevelő jellegű pofon”, még a vártnál rosszabb félévi bizonyítvány esetében sem. Ne menjünk vissza a középkorba, ha egy mód van rá! Beszélgessünk el a gyerekkel! Lehet, hogy teljesen váratlanul tanulunk valami újat az életről. Például azt, hogy át kell gondolnunk a család napirendjét, hogy talán kettővel kevesebb szakkör, sportkör, zeneóra is elég lenne délutánonként a gyereknek. Illetve meg kell hallgatnunk őt. Mert talán már most tudja, mi szeretne lenni, ha nagy lesz...