Legyen már vége!

Nem is törte magát senki nagy jelszavakkal és gyalázkodással, ahogy az eddigi választások előtt.

Szlovákiában viszont ennek a fordítottja zajlik. Az egyébként is mocskos kampányra jött a kettős állampolgárság, Trianon, majd az árvíz. Minden elhangzott már, minden. Szlovákiában nincs új a nap alatt, a lakosság jó harminc százaléka a rendszerváltás óta továbbra is az agresszív, nacionalista politikusokat támogatja. Iveta Radičová szeretne alternatívát nyújtani, viszont nem ellenfél Fico számára, televíziós és egyéb megnyilvánulásaiból látszik, legszívesebben valahol máshol múlatná az időt. Sajnos a felhozatal azt mutatja, hogy a hazai politizálás színvonala a következő négy évben sem fog emelkedni. Hiányzik egy olyan szlovák politikus, aki stílusával új színt vinne a politikába, ahogy a cseheknél Karel

Schwarzenberg. A csehek viszont máshol tartanak, Schwarzenberg tavaly alapított pártja 16 százalékot szerzett a két héttel ezelőtti választásokon. A csehek olyan tempóval váltogatják a politikusaikat, mint az alsóneműt, és ez jót tesz a politikának. Az egykori miniszterelnökökre, Špidlára, Grossra, lassan Topolánekre sem emlékszik már senki.

Szlovákiában ugyanazt az öt-hat politikust hallgatjuk lassan húsz éve. Nem ártana bevezetni egy tízéves limitet, amellyel valaki maximum két ciklust politizálhatna végig. Egy kicsit felfrissülne a parlamenti légkör.

Három nap van hátra a választásokig. Az embereknek tele van a hócipőjük az ígéretekkel és az egymásra mutogatással. Átütő változás nem várható, ha az ellenzék alakít kormányt, az instabil lesz és sebezhető, ha Ficóék, akkor marad minden a régiben. De legalább megnyugszanak a kedélyek, és mindenki elkezd a saját életére, saját ügyeire figyelni. Aki munkanélküli, az a munkakeresésre, akinek elvitte az árvíz a házát, az új építésére, akit meg egyik tényező sem érint, az aggódhat a várható szúnyoginvázió miatt.