Legális rabszolgavásár

Évente ugyanis átlagban 150 fiatalkorúnak vész nyoma a hazai gyerekotthonokból. Főleg Szomáliából, Afganisztánból és Irakból érkeznek hozzánk illegálisan, és mivel a papírjaiktól már indulás előtt megszabadítják őket, olyan alacsony életkort diktálnak be, amilyet mernek – a „messziről jött ember azt mond, amit akar” alapvetés mentén. Ha valaki nem őszül látványosan, harmincévesen is mondhatja, hogy fiatalkorú, mert tudja – nyilván jó előre tájékoztatják őt –, hogy egy szlovákiai gyerekotthonban így csak négy napig tarthatják karanténban, utána szabadon mozoghat, akár le is léphet. Míg a felnőttek számára létesített zárt menekülttáborból gyakorlatilag nincs menekvés. A dolgok lefolyása alapos szervezettségre utal: négy nap után általában nyomuk vész a „srácoknak” – állítja az Emberi Jogokért Liga, akik szerint mindez olyan flottul zajlik, mintha legalábbis egy átgondolt bűncselekmény-sorozat része lenne. Bizonyítékok hiányában persze ők sem, én sem merném kimondani, hogy „le vannak vajazva” ezek a tömeges eltűnések, az viszonyt tény, hogy hetente több taxi áll meg a trencséni gyerekotthon előtt, ahová a szülők nélkül érkező bevándorló fiúk kerülnek, illetve a mezőlaborci intézmény előtt, ahová a lánykákat viszik. A fiatalkorú bepattan a kocsiba, és bottal üthetik a nyomát. Nem állítom, hogy a taxikat emberkereskedők küldik, lehet, hogy csak véletlenül járnak arra, vagy a fiatalkorúak rendelik őket mobiltelefon és nyelvtudás nélkül. Az illetékes hivatal vagy hisz még a mesékben, vagy fogalma sincs, mi zajlik. Vagy jó oka van rá, hogy fogalma se legyen. Mindenesetre kijelentették, hogy a gyerekotthon nem börtön, nem csukhatják zárkákba a fejlődő országokból érkezett srácokat, nem őrizhetik őket egész nap. Az Emberi Jogokért Liga azt is kiderítette, hogy a fiúkat aztán olasz gazdák adják el mezőgazdasági rabszolgának, a lányok többsége pedig Hollandiában lesz prostituált. Szerintük a menekültek semmilyen információt nem kapnak arról, milyen legális lehetőségeik vannak arra, hogy Szlovákiában maradjanak. Pedig lehet, hogy a legrosszabbtól menekülhetnének meg, ha valaki törődne velük, és kezükbe nyomna egy anyanyelvű brossúrát a jogaikról. A szlovák kormány viszont fütyül rájuk, a belügyminiszter legalábbis igen magasról, olvassák csak el, mit mondott. (Nincs gyomrom idézni őt). Kíváncsi volnék, mennyibe kerülne, ha a megfelelő telefonszám és kellő mennyiségű készpénz birtokában rendelést adnék le egy fekete, göndör hajú tizenéves házvezető fiúra, aki nemcsak a lakásomat tartja rendben, hanem engem is…