Látványkormány

De a szlovák kabinet másként működik. Már Robert Fico első kormánya idején is többször az volt az ember érzése, hogy olyan problémákat old, amelyek nem problémák, vagy saját maga okozta korábbi intézkedéseivel, vagy éppen azzal, hogy nem lépett. Robert Fico 2012-ben ott folytatta, ahol két évvel korábban abbahagyta. Marketingel és álproblémákat old meg. Volt olyan kormányülés, nem rendkívüli, hanem beütemezett, amelynek programján nem szerepelt egyetlen törvénytervezet sem, csupán jelentések, s nemegyszer ülésezett úgy a kabinet, hogy tíz pontnál kevesebb szerepelt a programján.  Fico az elnökválasztás és a magyar parlamenti választás előtt Orbán Viktorral együtt nagy csinnadrattával megnyitotta a magyar–szlovák gázvezetéket, amely azóta sem üzemel.  Hogy ez kinek a hibája, mellékes. Marketingszempontból akkor jól jött a gázcsap csavargatása. Most viszont nem marketingszempontból lenne szükség rá, hogy működjön az a vezeték. De akkor nem lehetne marketing-kormányülést tartani, és oldani a gázproblémát, gázpánikot kelteni.  Fico a látványpolitizálás nagymestere. A reális, létező gondokkal nem foglalkozik, mert azokkal valószínűleg nem tud mit kezdeni. Az oktatásügy helyzetét nem oldja meg, a gazdasághoz nem ért, a romakérdéshez hozzá se kezdett, és még sorolhatnánk. Az igazi nagy problémák ugyanis marketingszempontból nem érdekesek, emellett rövid távon megoldhatatlanok. Vagyis nem lehet kiülni rendkívüli sajtótájékoztatón az újságírók elé, a hírtelevízió élő, egyenes adásában a választók elé, mert a választók ugyan a semmit szívesen benyelik, de ami nem közvetlenül a pénztárcájukat érinti, és nem közvetlenül a máról szól, az érdektelen számukra. Na, ezt Fico nagyon jól tudja. Csinos papírba csomagolja a semmit.  De ha tényleg nem lesz gáz, vajon összeül-e a szlovák kormány rendkívüli módon? Szerintem nem.