Lány az ingyenvonaton

Azon gondolkodom, hány ilyen eset történhetett, amióta november közepén lehetővé tették az ingyenes vonatozást a diákok és a nyugdíjasok számára. Igazából teljesen mindegy, ugyanis az ilyenek legfeljebb arra jók, hogy az emberek elmesélhessék egymásnak: na, ilyen is van, a saját szememmel láttam.  Egyesek azt mondhatják, ritka, példaértékű magatartásról van szó, mivelhogy a lány meggyőződésből visszautasítja az ingyenjegyet, holott joga lenne rá. Mások azt mondhatják: saját magával tolt ki, ugyanis ha ingyen utazhat, miért utazik pénzért? Úgy csinál, mint a viccben a rendőr, amelyik elhatározta, hogy kitol a vasutasokkal: megvette a vonatjegyet, és szándékosan gyalog ment haza. A vasutasoknak viszont teljesen mindegy, ki hogyan megy haza, ahogyan Ficónak is mindegy, ki fizeti meg a jegy árát és ki nem. Neki az kell, hogy legyen néhány hálás utas, aki az ingyenvonatozást 2016-ban szavazattal fogja honorálni.  Az ingyenes vonatozás bevezetése olyan, mint a boltok vasárnapi zárva tartásáról szóló rendelkezés: komoly érdekek húzódnak mögötte, és az egész nem is arról szól, amivel indokolják. A vasárnapi zárva tartás haszonkiesést jelent a nagyáruházaknak, ezt a kiesést viszont felmérések szerint a kisebb üzletláncok zsebelhetik be, köztük a legnagyobb, a magyar kormányhoz közeli bolthálózat. Vagy a magyar kormány elhiszi magának, hogy ettől vasárnaponként boldogabb lesz a családok élete? Ugyan már. A vonatok esetében pedig az állami vasúttársaság próbált befűteni a terjeszkedni próbáló magántársaságnak, amely már a Pozsony-Kassa vonalon is irreálisan alacsony jegyárakkal próbálta csalogatni az utasokat. A kormánynak kapóra jött az ötlet - tesznek egy szívességet a vasútnak, és még szereznek néhány szavazatot is. Az emberek többsége így is érthetetlen pazarlásnak tekinti az engedményt, amit szinte semmi nem indokol, és korábban társadalmi igény sem mutatkozott rá.  Ahogyan a vasárnapi zárva tartást sem követelték soha tömegek, mégis megszavazták - villámgyorsan. Ezt a két korszakalkotó szabályt érdemes lenne államközi szerződés szintjére emelni. Magyarország és Szlovákia vállaljon kötelezettséget azért, hogy a szlovákiai diákok és nyugdíjasok vasárnaponként ingyen utazhassanak a zárva tartó magyarországi hipermarketekbe, a pénzből pedig, amit ott elköltenek, újítsák fel a szlovák ingyenvonatok szerelvényeit. Annak is nagyjából annyi értelme lenne, mint az előbbi két szabályozásnak.