Lana, Barila, Pamela

Legalábbis így láthatja egy külföldi halandó, nem? – támasztotta magát a hűvös bádogpulthoz Bandika. Ha így lenne, kedves kuzin – tekintett habhomályos, félig üres, félig teli poharába Ervin –, akkor már arra is felkapták volna a fejüket, hogy a szlovák környezetvédelmi miniszter görög. Kiről beszél maga? – tornázta homlokára szemöldökeit Bandika. Hát a Szolimoszról, vetette vissza Ervin. Hivatalosan úgy írják, Solymos, a külföldi nyilván úgy olvassa: Szolimosz. Bizony, az Úr nagy hibát követett el, amikor megteremtette a külföldieket, te meg adjál egy Pamelát – fordult a malacképű csaposhoz Bandika. Tavaly nyáron ugyanis beleszeretett Pamelába, az új kézműves sörkölteménybe, azóta, ha tehette, más sört nem is ivott. Mármint Bandika, nem a malacképű csapos. Ervin heti több alkalommal fogyaszt különféle olasz durumtésztát, leggyakrabban spagettit, és azt vallja, hogy egy jó alapanyag már magában felér egy kész étellel. Bandikát nem érdeklik a durumtészták, ő a rántott húst szereti, késsel-villával, ideális esetben bolti tarhonyával. 

De azt sosem hitte volna, hogy Lana Del Rey egyszer eljön a Sziget Fesztiválra. Pedig ez fog történni, erősítette meg a hírt Ervin. Már szóltam is a sameszomnak, hogy szóljon a sameszának, hogy szerezzen két jegyet, különben. Különben mi? – kérdezte Bandika. Különben nagypofon. És mit mondott, szerez? Szerez hát. És mit kér cserébe? Majd viszek neki csokit. Melyik csokit szereti? Mogyorós Barilát, tette hozzá Ervin. És azt tudta, hogy amikor a Barilát annó a hetvenes években piacra dobták, feszültségforrás lett belőle, mert a mogyoró hiánycikk volt? Úgyhogy kígyóztak érte a sorok, mint a Barátok közt. Ahová meg állítólag viszszatér a Magdi anyus. Ezt hallotta? Hallottam, ismerte el Bandika, majd hozzátette: bizony, nehéz időket élünk. Mint mondta, kicsit fél is, hogy a Lana Del Rey nem fog-e playbackről énekelni. „Mert ha igen, komolyan mondom, fölmászok arra a playbackra, vagyis a színpadra, oszt ráterítem a körösztanyám rózsaszín pakrócát.” Az még megvan? – kapta fel koponyáját Ervin. Persze. Fesztiválra csak azzal járok. Praktikus, sokrétű és rózsaszín, fejtette ki Bandika, majd hozzátette, ő azt se bánná, ha Lana Del Rey lenne a következő szlovák miniszterelnök. „Hisz praktikus és sokrétű, mint a körösztanyám rózsaszín pakróca.” Meg aztán úgyse a saját hangján énekel egyik se – szolgáltatta vissza a poharat Ervin, és kért még egy Pamelát. A malacképű csaposnak pedig meghagyta, hogy a következő kézműves sörkölteményüket Magdi anyusról nevezzék el. Persze, csak ha addig nem lesz ő is miniszterelnök. Mármint Magdi anyus, nem a malacképű csapos.