Kulturális veszteségeink XIV.

Ügyes figyelemfelkeltésnek hittem, egy nagyon is létező problémára való rámutatásnak, amit felkap a sajtó és amivel el lehet érni, hogy a férfiak megtanulják, hol a határ. Vagy legalább a hatóságok elkezdjenek komolyan foglalkozni azzal a jelenséggel, amire egy svéd humorista, bizonyos Emma Knyckare fel akarja hívni a figyelmet. Nos, a hétvégén Göteborgban megvalósult az, amit nőként ezerrel támogatok, emberként azonban szégyenkezem miatta. Lezajlott a kétnapos fesztivál, amelyre nem engedtek be férfiakat. Még a technikusok is nők voltak.

sajok zenéltek csajoknak, a mintegy tízezer látogatónak, akik mosolyogva mondták a kamerákba, hogy soha ilyen biztonságban nem érezték még magukat zenei rendezvényen.

Egy fesztivál elsősorban a felhőtlen bulizásról szól, ami alatt nem féktelenség értendő. Nem mindent szabad, vannak a társasági viselkedésnek bizonyos elemi szabályai, amelyeket egy ilyen rendezvényen sem lehet megszegni. Ezt egyes férfiak hajlamosak elfelejteni. Úgy gondolják, a koncert hevében meg lehet fogdosni az előttünk tomboló csajok mellét. Lehet ölelgetni őket annak apropóján, hogy ugyanazt az előadót, zenekart szeretik. Félreérthetetlen ajánlatot tenni nekik, a haverok nyihogása közepette, hangosan pontozni őket, amikor elsétálnak a söröző fiúcsapat előtt. Vagy az éj leple alatt berángatni őket a legközelebbi bokorba.

A svédországi Bravalla fesztiválon ilyesmik történtek az utóbbi két évben. A szervezők idén már nem tudták szavatolni a látogatók biztonságát, ezért inkább lefújták a bulit. Egyébként évek óta hallani ilyen esetekről, elég, ha csak az egyik legismertebb fesztivált, a dániai Roskildét említjük, ahol tavaly öt lány tett feljelentést nemi erőszak miatt, vagy Glastonburyt, ahol szintén megerőszakoltak egy nőt. Szóval a svéd csajok szerveztek maguknak egy saját fesztivált – ami szép szimpátiatüntetés a szexuális zaklatás áldozatai mellett, de egyáltalán nem megoldás. Azt jelzi, hogy baj van a társadalommal, még a svéd társadalommal is, amely ország európai listavezető a nemek közti egyenlőség terén. Azt jelzi, hogy a nők és a férfiak nem képesek közös térben létezni anélkül, hogy utóbbiak ne inzultálnák az előbbieket. Hogy a nők nem érezhetik magukat teljes biztonságban, ha férfiak is vannak körülöttük. Nem engedhetik el magukat egy koncerten anélkül, hogy eszükbe ne jutna: a férfiak bármikor megalázhatják őket. Egy mozdulattal, egy gesztussal, egy odavetett mondattal.

Sokszor előfordul, hogy maguk a zenészek (legutóbb Eddie Wedder, Drake, Dave Grohl és Noel Gallagher) szólnak le a színpadról és utasítanak rendre egy-egy magából kivetkőző férfi nézőt. Ezekről az esetekről videók kerültek fel a netre, ezért tudunk róluk, de a legtöbb molesztáló természetesen megússza, a nyilvános megszégyenítés is elmarad. Ez a Statement nevű svéd fesztivál talán segít, hogy a szervezők, illetve a rendőrség világszerte elgondolkozzon a megelőzés módjain. Igazi „tökös” gesztus volt, le a kalappal! De remélem, nem ez a jövő zenéje...