Vélemény

Kulturális veszteségeink 40.

Egy karóra szúrt fej bámulja Párkányban a Dunát meg a bazilikát.
Juhász Katalin

2019. május 14. 10:30

Nem tréfadolog egy köztéri szobor. Egyrészt, ugye, állandó nyilvánosságot kap, a helyiek naponta elsétálnak mellette, a turisták megbámulják és tanulmányozzák rajta a feliratot, vajon kit ábrázol, és az a valaki milyen szerepet töltött be a város, település életében, miért olyan büszkék rá, hogy szobrot állítottak neki. Az utókor pedig sok mindent megtudhat rólunk, például azt, hogy milyen eszmék, értékek mentén zajlott az élet a mi korunkban.

Ľudovít Štúr párkányi mellszobrából politikai ügy lett. Nem tudni még, mennyire maradandó nyomokat hagy a helyiek lelkében az a hosszú procedúra, amelynek eredményeképp most ott van, ahol. De egészen biztosan hagy nyomokat. Talán nem túlzás azt állítani, hogy egy-egy emlékmű vagy szobor az adott közösség preferenciái helyett a regnáló hatalom produktuma, hiszen általában meg kell szavazni, jóvá kell hagyni, engedélyeztetni stb. Tehát mindig a hatalom üzen vele az egyénnek, de akár az utókornak is. Ötven–száz év múlva vajon hányan fogják tudni, volt-e valami köze Štúrnak Štúrovóhoz, azaz Párkányhoz? Talán bólogatva nyugtázzák, hogy nyilván a város híres szülöttének állít emléket a szobor. Esetleg felteszik a kérdést, hogy vajon miért lett ilyen fura, karóra szúrt fej-szerű.

Most hagyjuk a politikai konnotációkat, maradjunk az esztétikai elemzésnél. És mondjuk ki, hogy a művész bizony alaposan mellélőtt ezzel az alkotással. A karóra tűzött fej egy talapzatul szolgáló kövön díszeleg, a kő pedig egy akkora dombocskán áll, mint amekkora Kukori szemétdombja volt a legendás rajzfilmsorozatban. Štúr szerencsétlenül járt feje valahogy úgy néz szembe erről a buckáról az esztergomi bazilikával, mintha a Hapci halászhajó meg akarna támadni egy repülőgép-anyahajót. Nézz csak ide, itt vagyok! Hát nem rettegsz tőlem?! Az anyahajó meg persze észre sem veszi a kis mitugrászt, nem hogy rettegne.

Elnézést a hasonlatért, de az abszurd látvány abszurd humort szül. Nehéz elképzelni, hogyan fogják ezt a liliputi valamit évente komoly képpel megkoszorúzni. 

Mert nyilván fogják, hiszen erre (is) valók a köztéri szobrok. Lehet manifesztálni, hazafiságot kifejezésre juttatni, kamerák előtt pózolni. És közösséget vállalni a többiekkel, akik mind ugyanúgy tesznek, azaz koszorúznak, pózolnak, esetleg beszédet is mondanak – de ha nem, hát legalább megtapsolják a szónokokat.

A múlt héten Hanván, egy kis gömöri faluban szintén felavattak két mellszobrot. Egy költő és egy író szobrát, akiket jól ismer a helyi közösség, hiszen Tóth Elemér Hanván született, Mács József pedig a közeli Bátkában. Mindketten halálukig büszkék voltak arra, hogy gömöriek, és biztos vagyok benne, hogy ezt ötven-száz év múlva is tudni fogják róluk. Az a két szobor ráadásul nem provokál senkit, nem tüntet senki és semmi ellen, nem szít indulatokat, nem hergeli egymás ellen a falu magyar és szlovák ajkú lakosait.

Micsoda különbség...! Ráadásul még jól is sikerültek, nem támad kuncoghatnékja az embernek, ha rájuk néz...

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

GALÉRIA: Döntetlenezett a DAC a nagymihályiak ellen

Törékeny lelkű tinik az összeomlás szélén

Illegális bevándorlókat fogtak Párkányban

Videón, ahogy két kamion frontálisan ütközik Kecskemétnél

Négyezer embert kellett kitelepíteni Gran Canarián az erdőtűz miatt

Meggyilkoltak egy 38 éves nőt Rimaszombatban, a feltételezett elkövető is meghalt

Legfrissebb galériák
Olvasta már?