Közhelyek, és ami mögöttük van

A kormányprogram olyan, amilyen. Tetszik is, meg nem is. Bizonyos kérdésekben ambiciózus, bizonyosakban alibista. Közhely, hogy annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle.

Az ellenzéknek ez az első lehetősége, hogy a gyors kormányalakítás után verbálisan kezdhesse fojtogatni a koalíciót, a koalíciónak pedig az első valódi alkalom, hogy megsértődhessen.

A dokumentum sok szót, sok klisét tartalmaz, de a kormányprogram az a műfaj, amely nagy szavakra készteti a politikusokat. Nehéz vitatkozni azokkal a konkrétumokkal, amiket belefoglaltak. Leginkább azzal lehet foglalkozni, ami nincs benne, vagy nem elég konkrét. Szlovákiának hosszú távon és régóta az oktatásügy és a romakérdés a két fő problémája. Amíg ezekre nem születik a politikai pártok (kivéve azt az egyet, amelyiktől megoldást soha nem, csak primitív erődemonstrációt várhatunk) között széleskörű, konszenzusos megegyezés, amely nem egy választási időszakot érint, hanem három–négyen ível át, addig e két terület továbbra is komoly probléma marad. Úgy tűnik, ez a koalíció is feladta, hogy választ találjon ezekre a problémákra, legalábbis a kormányprogramba foglaltak alapján. A romák integrációja komplex kérdés, s amíg nem fogunk hozzá a megoldásához, a fasiszta pártnak kedvezünk. A romaintegráció mindannyiunkat érint. Szimpatikus nyilatkozatokat hallhattunk az új romabiztostól, de mindez nem tükröződik a kormányprogramban. 25 éves késésben vagyunk, nincs idő további bénázásra. Persze, attól, hogy nincs benne a kormányprogramban, még történhetnek érdemi lépések. Az oktatásügy nemcsak alulfinanszírozott, hanem strukturális problémákkal is küzd.

Közhely már az is, hogy az iskola nem az életre nevel. Tényleg nem. A sok fölösleges tantárgy és a gyakorlati oktatás hiánya szociális analfabétákat lök ki a társadalomba. Az egyetemek elburjánzottak, a munkáltatóknak pedig teljesen irreális elvárásaik vannak a munkavállalókkal szemben, szinte már egy takarítónőnek is egyetemi végzettség kell. Ezeket a kérdéseket nem fogja a koalíció megoldani, legalábbis a papír szerint.

Ugyanígy letett az egészségügy rendszerszintű átalakításáról is. Tudjuk, az egészségügy feneketlen kút, annyi pénzt nyel el, amennyit beledobnak, vagyis nem lehet tökéletessé tenni a rendszert, de ami papírra került, az kevés.

Paradox módon a kormány a kisebbségi ügyekben érhet el legtöbbet. A Kisebbségi Kulturális Alap létrehozása, a szlováknyelv-oktatás javítása a magyar iskolákban, a kétnyelvű vasúti táblák kihelyezése, vagy a Szlovákiában élő nemzetiségekről való oktatás a szlovák iskolákban, mind pozitívum. De az ördög itt is a részletekben bújik meg. Ha sikerül elérni, hogy a kisebbségi alapban valóban szakmai döntések szülessenek, és ne lobbicsoportok vagy pártkatonák nyúlják le a pénzeket, ha a kiosztható összegeket némileg megnövelnék, ha a szlováknyelv-oktatást differenciáltan erősítenék, mert másra van szüksége egy dunaszerdahelyi tanulónak és másra egy pozsonyi magyar gyereknek, akkor sikeres lehet a kormány. De ezt nem tartalmazza a kormányprogram, így csak várni tudunk.

Összegezve: obligát betűtenger, amit négy év lépései tesznek élővé vagy halottá. Ha lesz négy év.