Kötelező lehet a Covid-oltás?

Végéhez közeledik a Covid-19 elleni vakcina kifejlesztéséért indított versenyfutás szerte a világban, és hamarosan nem az lesz a kérdés, hogy mikorra lesz oltóanyag, hanem hogy lesz-e elég és kik fogják megkapni. És a politikára vár annak eldöntése, hogy kötelező lesz-e az oltás, vagy önkéntes.

A politikusok többsége egyelőre visszafogott ebben a kérdésben, illetve a járványügyi szakemberekre hárítja a válaszadást. Csakhogy ez nem csupán járványügyi, egészségügyi döntés, hanem politikai is. Az egyén szabad döntése és az állami rendelkezés kerülhet összeütközésbe. Szakértők szerint a lakosság 60–70 százalékát kellene beoltani, hogy értelme és eredménye legyen az egésznek, de az egyre növekvő oltásellenesség mellett nehéz elképzelni, hogy például Szlovákiában sikerülne meggyőzni 3-4 millió embert, hogy oltassa be magát. Még masszív információs kampánnyal sem. Eközben az érvek és ellenérvek sem teljesen világosak és egyértelműek. A kötelező oltás ellen elsősorban azt az érvet hozzák fel, hogy mindenkinek jogában áll a saját testével kapcsolatban döntést hozni – erre vannak más példák is az egészségügyben. (Itt kell megjegyezni, hogy a kötelező maszkviseléssel kapcsolatos vita egyáltalán nem ide tartozik, mert az nem jelent semmiféle beavatkozást a szervezetünkre nézve.) Mi több, a nemzetközi emberi jogok szerint még az életmentő gyógykezelés is visszautasítható, még ha irracionálisnak is tűnik ez a jog. 

A másik oldalon viszont ott van a közegészségügy és a társadalmi érdek, és vannak olyan felelőtlen egyének is, akik például visszautasítják a jelenleg is kötelező oltásokat, veszélybe sodorva ezzel az úgynevezett nyájimmunitást. Az államnak ezért bizonyos esetekben jogában áll korlátozni az egyéni jogokat a közérdekre hivatkozva – például ez helyzet a gyerekeknek adott kötelező oltásokkal. Csakhogy ha az állam erőnek erejével rendelné el a Covid elleni kötelező oltást, az esetleg még nagyobb ellenállást szülne, növelné a bizalmatlanságot az állami intézményekkel szemben és a populisták malmára hajtaná a vizet. 

Célszerűbb tehát kompromisszumos megoldás után nézni. Ilyen, ha az oltásra úgy tekintünk, mint a normális élethez való visszatérésünk eszközére. A volt egészségügyi miniszter asszony valami hasonlóra törekedett, amikor azt akarta elérni, hogy az óvodákba csak olyan gyereket vegyenek fel, aki átesett a kötelező oltásokon. A koronavírus esetében valami hasonló lenne, ha például nem vehetne részt tömegrendezvényeken az, akit nem oltottak be. De hogy végül hova vezetne az állampolgárok ilyen módon való szelektálása, azt ma még nem látjuk és elképzelni is nehezen tudjuk. 

A legvalószínűbb megoldás tehát valami olyasmi lehet, hogy csak a legveszélyeztetettebb csoportokhoz tartozókat oltják be kötelezően. Például az idősotthonok lakóit, ráadásul itt semmiféle komoly ellenállásra nem kell felkészülnie az államnak.

A kompromisszum ára azonban végső soron az, hogy a vírus itt marad velünk.

A szerző a Trend kommentátora