Korbács és kenyér

Minden bizonnyal katasztrófa lenne számára, ha a választások előtt kórházi osztályokat zárnának be, vagy szükséghelyzetet kellene elrendelni néhány intézményben, mert nincs elég nővér. A kórházigazgatók ezért mindent megtesznek, hogy a lehető legtöbb nővér visszavonja a felmondását. Előkerül az ostor és a kenyér is.

A nővérek állítása szerint napirenden van a megfélemlítés, a gúnyolódás, a felmondásukat beadókat túlterhelik, munkájukat árgus szemekkel figyelik, a legkisebb hibáért is azonnal büntetnek. A kórházak vezetői „jó szándékúan” figyelmeztetik a kisgyerekes nővéreket, hogy ha elvesztik munkájukat, nem lesz miből megélniük. Bizonyára erre maguktól nem jöttek rá. Olyan eset is volt, hogy a gyerekeiket hívták telefonon, hogy ugyancsak a „legjobb szándékkal” felhívják a figyelmüket: tudják-e, hogy az anyukájuk beadta a felmondását. Néhány esetben biztosan előkerült a mézesmadzag is: magasabb bérajánlatot kapnak, ha hajlandók maradni. Bár a minisztérium állítja, hogy éppen a nővérkamara az, amely nyomás alatt tartja, „zsarolja” a nővéreket, hogy ne vonják vissza felmondásukat, de ez kevéssé életszerű. Aki beadta a felmondását, biztosan alaposan átgondolta a helyzetet, nem hirtelen felindulásból döntött. De 500 eurós fizetés esetében a 100 eurós emelésnek óriási hatása lehet.

A körülbelül ezer tiltakozó nem tűnik soknak, de ha azt nézzük, hogy egyes kórházakból hirtelen több száz nővér fog hiányozni, akkor nem olyan kicsi ez a szám. Az időzítés sem lehetne jobb, a kormány most már verheti a fejét a falba, hogy utolsó pillanatra hagyta a minimálbért szabályozó törvény elfogadását. Ha két évvel ezelőtt megteszi, lehet, hogy a most elfogadott verzió semmilyen tiltakozást nem vált ki, ha mégis, akkor sem lett volna ekkora súlya. Úgy látszik, Robert Fico azt hitte, mindent lenyomhat a nővérek torkán. Sokáig úgy tűnt, neki van igaza, hiszen a nővérek szervezetei éveken át csak nyilatkozatokban tiltakoztak bérük emelésének halogatása miatt. Ősszel, amikor már látszott, hogy nem lesz könnyű a megegyezés, a kormányfő tett egy engedményt: a törvény hatályát kiterjesztette minden kórházra. Úgy tűnik, ez már nem volt elég. A Smer most sokat kockáztat, és nincs számára jó megoldás: ha enged a nővéreknek, akkor számíthat rá – és nemcsak a Smer, hanem minden következő kormány –, hogy nem ez lesz az utolsó tiltakozás. Ha nem enged, akkor viszont arra kell felkészülnie, hogy a választások előtt több kórház korlátozott üzemmódban működhet. És nincs annál rosszabb, amikor néhány héttel a voksolás előtt a tévéhíradók arról szólnak, hogy a kormány nem tudja mindenkinek biztosítani az egészségügyi ellátást.

A nővérkamarának és a szakszervezetnek most kell mindent megtenniük, hogy csökkentsék a tiltakozókra nehezedő nyomást, hogy megmaradjon az a „kritikus tömeg”, amivel még nagyot tudnak ütni a Smeren. Ha kitartanak, most valóban van esélyük a sikerre.