Koncepció, vízió nélkül

Teszem mindezt egyebek mellett azért is, mert a Vízió megjelenésekor az észrevételek megfogalmazása az MKP nemzetpolitikai csapatának részéről szakmai szinten elmaradt. Igyekszem rámutatni az együttgondolkodás területeire, ahogy a fontosabb eltérésekre is. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nézeteimmel itt és most csak magamat képviselem, az alább elmondottak helyenként egyértelműen eltérnek a Híd álláspontjától, bár a Polgári vízió vonatkozó részeivel túlnyomó többségükben azonosak. Mi ez?A Magyar Közösség Pártja által piacra dobott dokumentum identitása kusza. Címe – A Szlovákiai magyar közösség megmaradásának és gyarapodásának, valamint Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei – a 2012- ben a Kerekasztal és a két párt által közösen elfogadott ún. kisebbségi minimum hivatalos elnevezésére hajaz. Emellett azonban gyanítom, hogy az anyagot sem a közbeszédben, sem az MKP berkeiben nem így nevezik, hanem autonómiakoncepciónak. Erre utal az is, hogy az interneten az anyag koncepció.pdf cím alatt érhető el. Ha már autonómia: bár az anyag első, leíró, a nemzetközi trendeket elemző részében az autonómia szó főszerepet kap, a magát a koncepciót tartalmazó utolsó 20 oldalon egyetlen alkalommal sem fordul elő. Nyilván tudatos a szóhasználat, és talán azt mutatja, hogy az MKP a szlovák közönség felé is szalonképes anyagot akart a piacra dobni. A bonyolult megfogalmazások sűrűjében maradjunk akkor inkább az önkormányzás kifejezésnél. Az anyag már a címében felvállalja Dél-Szlovákiát mint gondolati kategóriát és identitássémát. A Dél-Szlovákia kifejezés 10 alkalommal szerepel az anyagban, miközben a Felvidék és annak derivátumai egyszer sem. A szóhasználat ilyen módon párhuzamosan halad a Hídéval, mely a Vízióban a Dél-Szlovákia kifejezés konzisztens használatát javasolta, ami mutatja a változó, és talán e téren konvergáló nemzetpolitikai teret a szlovákiai magyar közgondolkodásban. Az MKP anyaga 70 oldalas, de ebből az első 50 leíró jellegű. Bár ott is találhatók fontos gondolatok – például az anyagot egyértelműen inspiráló tiroli, belgiumi és magyarországi kisebbségi intézményrendszer bemutatása –, néhol az embernek az a benyomása támad, hogy egy felvizezett, szándékosan 70 oldalassá tett dokumentumot forgat. Mintha a párt félt volna 20 oldalt az asztalra tenni koncepcióként. Mindenesetre maga a koncepció így is 20 oldal, viszont nem gondolom komolytalannak.Ezeken a kuszaságokon áthatolva látható, hogy a kezünkben tartott dokumentum valójában az MKP dél-szlovákiai önkormányzási koncepciója, vaskosabb verzióban. Az önkormányzás szintjeiAz anyag kettőnek „álcázva” három önkormányzatisági rendszert tárgyal: az oktatási, kulturális és mediális önkormányzást, a (települési) kisebbségi önkormányzatok rendszerét, valamint a területi önkormányzást. Ezeket érdemes egyenként is elemezni. Az országos szintű oktatatási, kulturális és mediális önkormányzás (ebben a cikkben a továbbiakban mint „kulturális önkormányzatok”) az a gondolat, ahol a Koncepció és a Vízió a leginkább összeér. Mindkét anyag abban gondolkodik, hogy a hazai magyarság érdekeit az szolgálja a legjobban, ha saját maga dönthet oktatási, kulturális és (ez az MKP-nál hangsúlyosabban megjelenik, ami hasznos is) mediális téren. E ponton egyébként a két párt anyaga a Kerekasztal koncepcióival is összeér, ez tűnik tehát a további közös együttgondolkodás egyértelmű alapjának. Talán éppen ezért most ez a pont érdemli tőlem a legkevesebb figyelmet: ha van nemzetpolitikai minimum a szlovákiai magyar elitek körében ma, akkor az az, hogy ilyen jellegű önkormányzatiságra szükség van. A települési szintű kisebbségi önkormányzásnál már más a helyzet. Az MKP ezt a rendszert kifejezetten Magyarországról veszi át, ahol a kisebbségek által lakott településeken rendszeresen kisebbségi önkormányzatokat választanak. Látszik azonban, hogy amikor a Koncepció szerzői kompetenciákat szerettek volna csatolni a települési kisebbségi önkormányzati szinthez, bizony, sok mindent nem találtak. Pénzosztás, intézményfenntartás, társadalomszervezés, nyelvi kérdések, általában konzultációs jogokkal. Amiről itt valójában szó van, az egyfajta neo-Csemadok-hálózat létrehozása, ami jelen lenne minden magyarok lakta településen (a tömbben az önkormányzatban feloldva), és szervezné a helyi magyarság életét. A Vízió ilyesféle intézményi hálóval nem számol, de valós hasznossága mellett a Koncepció sem érvel.A dokumentum legnagyobb érdeklődésre számot tartó fogalma a „különleges jogállású regionális önkormányzat” – leánykori nevén ez a területi autonómia. Az MKP azzal számol, hogy a régióban uralkodó nemzetiségi viszonyok meghatározzák az azt vezető Tanács nemzetiségi összetételét, az egyes nemzetiségekhez tartozók saját képviselőkre szavaznak; a másutt az országos kulturális önkormányzatok által irányított területekről itt ezek a nemzetiségi típusú képviselők döntenek; a fontos döntésekben nemzetiségek közötti konszenzusra van szükség; valamint a régió „otthon tartja” a régióban termelt adóbevételek zömét. Ez a rendszer akár működhetne is, de van több olyan elem, amely elgondolkodásra késztet. Miért nem vagyunk Dél-Tirol?A Koncepció által felvázolt rendszer a létrejövő önkormányzó régió lakosságát nemzetiségi listákra osztja, amelyek azután megválaszthatják saját képviselőiket, akik a közös ügyek mellett saját nemzetiségük kulturális kérdéseivel is foglalkoznak. A Koncepció így a szétválasztásban találja meg a nemzetiségek közötti béke kulcsát, egyedül a kettős többség elve (kulcskérdésekben az egyik nemzetiség nem szavazhatja le önmagában a másikat) által kényszerítve kommunikációt a felekre. Ez az eljárás azonban a dezintegráció irányába viszi el a helyi közösségeket. A Koncepciót nyilvánvalóan inspiráló Dél-Tirolban (az olaszországi Trentino-Alto Adige autonóm régióban) azért működhet valami hasonló, mert ott az autonóm régión belül a lakosság két fő csoportjának számító olaszok és németek egymástól javarészt elkülönülve, egy-egy autonóm megyében élnek a régión belül. A megyéken belül pedig egyszerű arányos rendszerben történik a képviselőválasztás, azaz az olaszok ugyanazok közül a pártok közül választhatnak, mint a németek. A rendszer ráadásul végül koalíciókötésre kényszeríti az egyes nemzetiségekhez tartozó pártokat. Az MKP által elképzelt rendszer így Dél-Tirolban sem igazán működne, de Dél-Szlovákiában még annyira sem. Dél-Szlovákia legtöbb települése etnikailag vegyes. Az itt élő lakosságot nemzetiségekre szétválasztani, azokat szétszavaztatni, politikai integrációjukat meg sem próbálni veszélyes kísérlet. Vélem, hogy az MKP célja ezen rendszer kitalálásakor nem a Híd által képviselt polgári integráció elvének tagadása volt, hanem inkább a további önkormányzati rendszerekkel való jobb összekapcsolhatóság elérése. Nemzetiségileg vegyes területeken mindenesetre ez a fajta nemzetiségi listázás inkább szétfeszít, mint összeköt. Ha már területi kérdések: a Koncepció azzal számol, hogy a régióhoz azok a települések csatlakozhatnak, ahol a magyar nemzetiségű lakosság aránya meghaladja az 50%-ot, és ez egészülhet ki a tömb peremén fekvő, 20-50%-os nemzetiségi arányt mutató településekkel. A 20% alá kerülő települések, ha akarnak, kiléphetnek a szövetségből. Az autonóm régió által közrefogott települések pedig automatikusan a régióhoz tartoznak. Ezt a rendszert elhibázottnak tartom, és nézetem szerint ez a pont egyben bemutatja a Koncepció fő félreértését is. A területi autonómia ugyanis nem elsősorban nemzetszervezési eszköz. A területi autonómia lehetőséget biztosít arra, hogy egy régió részleges gazdasági önállóságot szerezzen a központi kormányzattól. Hogy a helyben elvégzett munka gyümölcseit helyben is élvezhessék. Ez a kisebbségeknek akkor fontos, ha régióikat a kormányzat ignorálja, hátrányosan megkülönbözteti. Szlovákiában ez sajnos valós jelenség. Azonban a régióhoz csatlakozó települések szintjén az etnicitásnak nincs jelentősége. Elsősorban gazdasági szövetségről van szó, nem etnikairól. Ha létrejön egy régió délen, és jól működik, onnan miért lépne ki egy olyan település, ahol a magyarság aránya nem éri el a 20%-ot? És fordítva: a Bódva völgyének északi végében fekvő német eredetű települések miért ne akarhatnának ide belépni csak azért, mert nincsenek ott magyarok? A magyarok jólétét nem csökkenti, ha nem kizárólag magyar települések kerülnek a régióba. A Koncepció a területi autonómián belül is érvényesíti a kulturális önkormányzatiság elveit. Ez jó, és egyben azt is jelenti, hogy a területi határok meghúzásakor már nincsen szükség etnikai szűrésre. Ez a szűrés csak leleplezi azt a tényt, hogy a terv írói számára Dél-Szlovákia felzárkóztatása elsősorban a magyarok felzárkóztatását jelenti. Pedig a természetes régiók, melyekre a dokumentum egyébként helyesen hivatkozik, nem állnak meg az etnikai határoknál. Koncepció, de nem vízióInnen nézve már kibontható a Koncepció legnagyobb általános problémája: hogy nincsen víziója arról, milyennek is kellene lennie a dél-szlovákiai társadalomszerkezetnek. Nyilván egy koncepciónak nem feladata teljes szociológiai kép megrajzolása, és nem is ezt kérem számon. Hanem azt, hogy úgy tűnik, a Koncepció az intézményes keretek megteremtése által létrehozott új dél-szlovákiai világot nem látja át, sőt rá sem néz. Egyrészt, a szlovák–magyar viszonyt a már fent említett szeparáció módján képzeli el. Pedig ez nem törvényszerű, sőt, semmilyen formában nem következik csak abból, hogy területi autonómiáról van szó. Az autonóm régió választásai folyhatnának teljesen egyszerű, arányos rendszerben is, a nemzetiségeket érintő ügyeket pedig az interetnikus koalíciókényszer útján lehetne kezelni. Horribile dictu még interetnikus pártok is működhetnének egy ilyen rendszerben. Egyébként Dél-Tirolban is van ilyen párt, a 9 százalékos Zöldek. Másrészt, az anyag nem vesz tudomást arról, hogy Dél-Szlovákiában romák is élnek. Nem is kevés. A romák nem nyelvi kisebbség, vagy legalábbis délen nem elsősorban azok. De hogy a dokumentum végig tud haladni 70 oldalon úgy, hogy a roma szót csak egyszer írja le – az utolsó előtti oldalon, egy statisztikai adat formájában –, az arról szól, hogy a Koncepció csak a szlovák–magyar viszonyt egyengeti, a társadalmi integráció kérdésével nem foglakozik. Az rendben van, hogy a romák kérdésében nem releváns a kitalált intézményrendszer. Másokra azonban talán szükségük lenne, például települési szintű kisebbségi önkormányzatokra, de nem azokkal a kompetenciákkal, amelyeket nekik az anyag korábban kijelöl. Harmadrészt, és helyi hiányában itt állnék meg, a területi önkormányzás hasznos eszköz, ha regionális gazdasági felzárkóztatásról van szó. Illetve akkor is, ha egy természetes, eltérő gazdasági fejlődési ívet mutató régiót érint. A Koncepció viszont nemzetpolitikai eszközként tekint rá, holott emellett számol a nemzetpolitikai szempontból sokkal relevánsabb egyéb önkormányzatiságok fontosságával is. Így viszont azt gondolom, hogy az MKP által kínált régió alatta marad a benne rejlő potenciálnak, és nem több etnikai inkubátornál. Ami persze lehet releváns etnopolitikai cél, csak számomra nem az, nem elég. Összességében a Koncepciót hasznosnak tartom: az MKP végre terítette a lapjait, van miről beszélni. És a lapok között vannak érdekesek, elsősorban ami a kulturális autonómiákat, vagy például az itt bővebben nem érintett közigazgatási átszervezést illeti. Más elemek azonban aluldefiniáltak (települési önkormányzatok) vagy életidegen, hatékony megoldást nem jelentő formában jelennek meg (területi önkormányzás). Ami pedig a leginkább számonkérhető: a Vízió identitáspolitikai mélysége, társadalomszervezési igénye, integrációs céljai itt hiányoznak. A Koncepció Dél-Szlovákiája autonóm, de ezen felül semmit sem tudunk róla. Talán innen lenne érdemes folytatni a beszélgetést.