Kočner és Rusko, mint Pat és Mat

Azt viszont a Specializált Büntetőbíróság is megállapította, „megalapozott a gyanú, hogy mindkét gyanúsított bűncselekményt követett el”.

Bizony, egy ilyen megállapítás Marián Kočner nagyvállalkozó esetében egészen a közelmúltig elképzelhetetlen, szinte irreális volt.

A nyomozók és az ügyész szerint a két gyanúsított többmilliós csalást tervelt ki, amikor azzal a történettel álltak elő, hogy 2000-ben Rusko 70 millió euró értékű váltót írt alá Kočnernek. Kočner két éve indított pert, hogy az összegből bírósági úton 43 milliót megszerezzen. Bátorkodtak így tenni annak ellenére, hogy különböző verziót adtak elő arról, hogyan, milyen körülmények között került sor a váltók aláírására, továbbá érvelésük hiteltelen és nélkülöz minden logikát. Még ha eltekintenénk is attól, hogy sem Rusko, sem Kočner nem vezette be cégei könyvelésébe a váltókat, bár ez kötelességük lett volna, van itt egy sor további gyanús dolog is, amelyek felett végképp nem lehet szemet hunyni. 2000-ben Ruskónak 10 százalékos részesedése volt a Markízában. További 10 százalékot birtokolt Milan Fiľo és Ján Kováčik, az amerikai CME társaságnak pedig 80 százalékos tulajdonrésze volt.

Vajon mi késztetne arra egy embert, aki csak 10 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik, hogy a saját zsebéből 500 millió koronát fizessen ki azért, hogy a Markíza tovább működhessen, és erről még csak nem is szól a többi tulajdonosnak. Bár Rusko elég sok érthetetlen dolgot művelt, ez így még tőle is túl nagy hülyeség lenne.

Kočner és Rusko azt állítja, 2000. június 11-én írták alá a váltókat és ezzel egyszer s mindenkorra minden vitás üzleti kérdést rendeztek. Tomáš Kamenec, a Markíza jogi képviselője azonban emlékeztetett, hogy 2000. június 12-én a Rádió és Tévétanács ülésén Kočner továbbra is követelte, hogy folytatódjon az eljárás a műsorszórási engedély átruházásáról az ő cégére, a Gamatexre. Rusko pedig 2000. június 19-én levélben tájékoztatta a tévétanácsot, hogy feljelentést tett a Gamatex két tulajdonosa, Kočner és Štefan Agh ellen. Mindenesetre nem így fest, amikor valakik egyszer s mindenkorra rendeznek minden vitás üzleti kérdést.

Amikor Rusko 2000. szeptember 28-án végül eladta tulajdonrészét az A. R. J. társaságnak, ahol Rusko Milan Fiľóval és Ján Kováčikkal volt üzlettárs, a szerződésben azt is aláírta, hogy a Markíza Slovakiának nincs semmiféle adóssága vagy fizetési kötelezettsége, amely a jövőben megterhelné a társaság működését. Tizennyolc éve hazudott vagy pedig most, amikor azt állítja, hogy aláírta a váltókat?

Amikor 2016 júniusában Kočner besétált a váltókkal a bíróságra, úgy képzelte, ez is olyan sima ügy lesz, mint a többi, mert ebben az országban ő mindent el tud intézni.

És a végén majd hazasétál egy zsák pénzzel. Ám az azóta eltelt két év alatt legalábbis annyit változott a helyzet, hogy Kočnernek is rá kellett jönnie, a fák tényleg nem nőnek az égig, és egyszer mindenkit utolérhet a bukás. Már annyi gyanús ügyben felbukkant a neve, hogy a váltókat most nyugodtan elfelejtheti, és örülhet, ha nem kell néhány évet ülnie emiatt az égbekiáltó arrogancia miatt.

Trend, hetilap a gazdaságról és a vállalkozásról