Koalíciós várólista

Az ellenzéki pártok dilemmája nagyobb, mint ahogy egy hónapja tűnt. Minél gyengébb a Smer, annál jobban fokozódhat a nyomás, hogy a választások után ne közösködjenek vele. Ám minél látványosabban nem szeretik a Smert, annál nehezebb lesz tárgyalni vele a választások után, ha mégis erre kerülne sor. Egy esetleges osztozkodásnál ezek a pártok Fico képzeletbeli listájának végére kerülnek. Eközben egy tisztán jobboldali kormány létrehozására még mindig nincs esély, vagy csak nagyon kicsi. Ilyen körülmények között különösen szép feladat taktikusan egyensúlyozni – már annak a pártnak, aki látja ennek értelmét. 

Két parlamenti pártot azonnal kizárhatunk a lehetséges partnerek közül. Richard Sulík nehéz és szókimondó ember, emellett az SaS és a Smer között semmilyen kapcsolódási pont nincs. Ráadásul az SaS számára nem a kormányszerep a prioritás, hanem a parlamentbe kerülés és a politikai túlélés. Igor Matovič és egyszerű emberei vélhetően ott ülnek majd a parlamentben, de az OĽaNO egyszerűen alkalmatlan a kormányszerepre, szervezetlen, örök ellenzéki platform, amely csak bajt okozna a kormányban. 

Néhány párt a várólista végén kaphat helyet: Radoslav Procházka és a Sieť láthatóan nem akar nyílt háborúskodást Ficóékkal, de hosszú távon sokkal többet hoz neki, ha egyértelműen a Smer ellenzékeként határozza meg magát. Procházkának nincs esélye, hogy vonzóbb legyen Fico számára más vetélytársaknál. 

Az MKP kategorikus elzárkózása sem biztos, de szintén rossz pozícióból indul egy koalíciós partnerkeresési versenyben, egyszerűen azért, mert a szlovák közvéleménnyel jobban elfogadtathatók más partnerek. 

Három párt jó eséllyel válhatna koalíciós partnerré, így egymás legfőbb riválisai is, de csak egynek nem lesznek emiatt lelkiismereti problémái: az SNS és a Smer teljesen kompatibilis egymással, és Danko több szívességgel is tartozik Ficónak (például a TA3-as műsoridőért). A nemzetiek ellen szól rossz nemzetközi hírnevük, és hogy Slota árnyéka azért még ott lebeg felettük. A KDH és a Híd viszont kénytelen lenne blokkot váltani, ha a kormánypárttal közösködne. A Hídból elsőként azok a nagyvárosi, liberális szavazók ábrándulnának ki, akiket a párt most minden erővel igyekszik megszólítani. A KDH helyzete egy fokkal egyszerűbb, kompatibilisabb egymással a párt és a Smer szavazóbázisa. Ez a felhozatal – a pártok viszont könnyen feljebb vagy lejjebb találhatják magukat a listán, ha keményebben lépnek fel Ficóval szemben. 

A következetes ellenzékiség a hosszútávú túlélésük záloga, de rövid távú boldogulásuknak egyértelműen az útjában áll.