Van az angol nyelvben egy érdekes szó – a frenemy. Az olyan kapcsolatokat nevezik így, amelyben a barátság és a rivalizálás keveredik. A két fél ugyan mosolyog egymásra, de a hátuk mögé dugott kezükben azért ott rejtegetik a jól kifent kést. Talán ezzel a szóval lehetne a legtalálóbban jellemezni az EU és Kína jelenlegi kapcsolatát is.
E két gazdaság fontos partnere egymásnak, de az elmúlt hetekben, hónapokban egyre nőtt a feszültség köztük. Az EU egyre nagyobb gyanakvással figyeli Kína növekvő gazdasági és politikai erejét, főleg a kínai vállalatok európai ténykedését.
Az áprilisi EU–Kína csúcstalálkozóra készülve szokatlanul erős hangnemet ütött meg az Európai Bizottság stratégiai elemzése. Kínát stratégiai riválisként jellemzi, amely a gazdasági és a technológiai versenyben is az EU versenytársa. Mindeközben az unió továbbra is elégtelennek tartja a kínai piac nyitottságát az európai vállalatok előtt, és kölcsönösséget sürget a kereskedelmi és befektetési kapcsolatokban.
Az Európai Bizottság arra is figyelmezteti az unió tagállamait, hogy Kínával szemben csakis egységesen tudják érvényesíteni az érdekeiket. Ez a megfogalmazás nem véletlen, Kína ugyanis gazdasági előnyöket ígérve ügyesen osztja meg az EU tagországait.
Az Európai Bizottság elemzése most főleg Olaszországnak szól, amely a napokban hivatalosan is csatlakozott Kína Egy övezet, egy út elnevezésű, gazdasági-infrastrukturális tervéhez. Olaszország ugyan korántsem az első EU-tagország, amely csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, de eddig mindenképpen a legfontosabb. Gazdasági problémái ellenére Olaszország továbbra is a világ tíz legnagyobb gazdasága közé tartozik, és ezért az egyezmény aláírása Kína számára komoly fegyvertény. Ez azonban nincs mindeniknek ínyére, Olaszország több európai partnere is attól tart, hogy Róma a kínaiak trójai falova lesz az EU-ban.
Emmanuel Macron francia államfő arra figyelmeztette az európai vezetőket, hogy Kínával kapcsolatban véget kell vetni az európai naivitásnak, mert a tagországok közötti széthúzást sikeresen használja ki céljai elérésére. Hasonlóan fogalmazott Heiko Maas német külügyminiszer is, aki szerint a Kínához hasonló gazdasági gigászokkal szemben az EU csak akkor lehet sikeres, ha a tagországok összetartanak. Heiko Maas arra is felhívta kollégái figyelmét, hogy legyenek óvatosak a kínai befektetésekkel, mert könnyen függőségi viszonyban találhatják magukat.
A kínai piaci lehetőségek és a dollármilliárdok azonban mágnesként vonzák az európai vállalatokat és kormányokat egyaránt. Az olasz kormány például azt reméli, hogy a kínai befektetésnek köszönhetően Trieszt kikötője a kínai áruk európai behozatalának fontos csomópontjává válik.
Hasonló a helyzet Közép-Európában, melynek országai a kínai áruk szárazföldi szállításából szeretnének profitálni. Emmanuel Macron kijelentései ellenére azért Franciaország sem akar kimaradni a kínai üzletekből, Hszi Csin-ping elnök e heti látogatása során a francia elnök milliárdokat érő szerződéseket írt alá kínai partnerével. Ezek közül kiemelkedik, hogy Kína 300 Airbus repülőgépet rendelt mintegy 30 milliárd dollárt értékben.
Természetesen a mai világgazdaságban Kína megkerülhetetlen, és nem lehet senkinek felróni a vele kötött üzleteket. De ha azt szeretnénk, hogy Kína komoly partnerként kezelje az EU-t, akkor az egységes európai fellépés kulcsfontosságú lenne. Csak így lehet elérni, hogy az európai vállalatok egyenlő bánásmódban részesüljenek Kínában, ami most koránt sincs így.
Ellenkező esetben Kína az oszd meg és uralkodj elvet követve még nagyobb előnyre tesz szert Európával szemben.
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.