Kínából jöttem

Ismerősöm lánya Kínában végzi egyetemi tanulmányait. Az anyja nem nagyon szokott erről beszélni, mert észrevette, hogy vannak, akik irigykednek, és bármit mond, azt dicsekvésnek tartják. A lány Pekingben tanul, de az utóbbi napokat már a nagykövetségen töltötte. Onnan próbált repülőjegyet szerezni, hogy hazajöhessen. Közben a családja halálra aggódta magát, amihez azok a „jóakarók” által küldött képek és kisvideók is hozzájárultak, amelyek például legyekként hulló kínaiakat ábrázoltak.
Végül a lánynak sikerült jegyet kapni egy moszkvai járatra. Mint később elmondta, a repülőgépen senki nem idegeskedett, s csak neki volt szájmaszkja. Leszállás előtt mindenkinek megmérték a testhőmérsékletét. Moszkvában továbbengedték, így simán elérte a prágai csatlakozást. Prágába autóval ment érte a testvére. Éjjel érkeztek vissza Szlovákiába.
A lány az egyik nagynéni kiürített lakásába költözött, a fiú pedig a saját üres lakásába. A család előzőleg mindkét lakást bőven ellátta élelmiszerrel.

Reggel a lány felhívta a körzeti orvost. „Kínából jöttem. Hogyan tovább?”

Az orvos azt válaszolta, akkor jelentkezzen, ha rosszul érezné magát, egyébként meg ne menjen emberek közé. Most mindkét fiatal kéthetes önkéntes karanténban van. Merthogy ők felelősségteljesen viszonyulnak a dologhoz.

De bizonyára nem ez a lány az egyetlen, aki Kínában járt. S mi van azokkal, akik felelőtlenek? Egy kolléganő mesélte, hogy valamelyik nyitrai iskolában már oldottak egy esetet, amikor a kisfiú, akinek a mamája előző nap jött meg Kínából, másnap reggel megjelent az iskolában. Állítólag az anyja mondta a gyereknek, hogy ne említse Kínát, de az elkottyintotta. Kérdeztem a kolléganőtől, hogy ez igaz-e vagy csak városi legenda. Nem tudta. De végül is mindegy, mert pontosan a felelőtlenségről szól, s ha csak legenda is (reménykedem), arról tanúskodik, hogy a köztudatban ott vibrál a kérdés: vajon egy ilyen veszélyes helyzetben elegendő-e az emberek felelősségtudatában bízni. S ha elsősorban ebben bízunk, az azt is jelzi, hogy mennyire nem vagyunk felkészülve az ilyen helyzetekre. 

Az Egészségügyi Világszervezet is csupán a szokásos óvintézkedésekre biztat: szappannal alaposan kezet mosni, nem tüsszögni a levegőbe (mondjuk ezt sokan képtelenek megtanulni), kerülni a betegekkel való kapcsolatot, a húst és a tojást jól megfőzni és nem nyúlkálni ismeretlen állatokhoz.
Persze az ember találékony. Hogy ne uralkodjon el a pánik, az ilyen nehéz helyzeteket is megpróbálja oldani. Például viccekkel. Azt hallották, hogy nekünk miért nem kell tartani a koronavírustól? Mert nekünk eurónk van.
Addig jó, míg tudunk nevetni.