Kihagyott lehetőségek

Bandika először a Tarajos utca végére ballag, mert ott várják a szemetét a tátott szájú konténerek, aztán miután befordította valamelyikbe a zizegő zsákot, átlép a Varga Katalin utcába, amely kávézóival és borozóival mindig hangos, még éjfél körül is. Itt szokott csütörtök esténként végigballagni Bandika, főleg, ha már nyolcvan méterről látja, hogy Ervin meccset néz a Bella Napoli pizzéria kirakatának üvegén keresztül. Tudta, hogy a Newcastle United már a szaúdiaké? – kérdezte Ervin köszönés helyett. Megvette a szaúd-arábiai állami befektetési alap, így a klub igazgatója mostantól a szaúdi herceg. Úgy fel fogják virágoztatni az újvári klubot, mint a pinty. Mindent meg fognak nyerni, mindent. Annyi lesz a néző a meccseken, hogy térdig gázolnak a tökmaghéjban. Bandika tudta, és meg is lepődött, hogy a klub drukkerei örülnek a tulajváltásnak. Sokkal jobban sajnálta azonban, hogy nem tudott elmenni a Nohavica-koncertre Rimaszombatba. Pedig megnéztem volna még egyszer az öreg Jaromírt, miféléket penget mostanában. Két kedvencem van tőle, a Těšínská, meg a Svátky slunovratu. A Crystal Palace kapusa éppen kitornázta szögletre a labdát, amikor valaki átkapcsolt egy híradóra. A bemondók eltátogták, hogy Csehországban nem kerültek be a parlamentbe a szociáldemokraták. A kommunista párt pedig egy kedves születésnapi ajándékkal lepte meg a választókat a párt fennállásának századik évfordulóján – újságolta Ervin. Mifélével? – kérdezte Bandika. Hát azzal, hogy nem kerültek be a parlamentbe – válaszolta Ervin. Szép gesztus. Egyébként van valami újság? Sok kis újság van, de egyik sem érdekel tovább fél percnél. Leszámítva talán, hogy közeleg a tél. Fűteni még nem fűtünk, de a szürke meleg zoknimat már elővettem. Ilyenkor még elvagyok, de érzem a térdeimben a januárt meg a februárt. Megszűnt a kedvenc rádióadóm is, az Anténa Rock. Marad a csend, a tél, a hó, meg a halál. Azt mondták, idén vénasszonyok nyara sem lesz. Még jó, hogy legalább a román kormányválság megoldódni látszik. Klaus Johannis államelnök meglepőt lépett, hogy nem a saját pártjából, az eddig kormányzó PNL-ből bízott meg valakit kormányalakítással, hanem az USR Plus-ból, azok közül, akik a kormányválságot okozták. Mondjuk annak örülök, hogy nem Dan Barna pártelnököt, hanem Dacian Cioloşt, aki 2015–2017 közt már volt kormányfő, azóta pedig főleg az Európai Parlamentben politizál – mondta egy szuszra Bandika. Önöknél mik a fejlemények? Á, semmi – legyintett Ervin. Éljük a kis életünket. Engem csak a tegnap éjszakai geomágneses vihar viselt meg. Azt álmodtam, hogy én vagyok Matuska Szilveszter, 1931-et írunk, pontosan szeptember 13-ikát, és éppen dinamitozom alá a biatorbágyi viaduktot, amikor megjelenik az égen az északi fény, a geomágneses viharok egyik gyakori velejárója. Úgy meglepődtem, hogy kiesett a kezemből a madzag, ráadásul egy hang szólalt meg a fény irányából: ha ezt a munkát befejezed, az utókor ítéletével kell számolnod. És? Mi történt aztán? – érdeklődött Bandika. Ervin megvonta a vállát. Semmi, ott hagytam mindent, és hazamentem felébredni.

A szerző a Vasárnap munkatársa