Kicsoda képvisel bennünket?

A korábban felmerült lehetőségeket – választási párt, induljon mindenki a Híd listáján stb. – már kizárták, nagy meglepetés lenne, ha később mégis visszakanyarodnának valamelyik alternatívához.
A fönnmaradó két lehetőség tükrében nem egészen érthető, hogyan viszonyulnak a tárgyalások során a Magyar Fórumhoz és az MKDSZ-hez, hiszen négypárti koalíció esetében tíz százalék a parlamenti bejutási küszöb, és ennek elérése annyira reális, mint közép-európai focicsapatnak a Bajnokok Ligája győzelem. Ezért célszerű lenne, ha a választó ezen a fronton is olvashatóbb lépéseket látna. Egyébiránt egy kisebb koalíciónak már a hétszázalékos küszöb is hatalmas kihívás, amint a pártoknak külön indulásnál az öt százalék is.

A frusztrált szlovákiai magyar választók körében van egy párt- és politikusellenes hangulat. Ennek megvannak az okai, azonban a képviseleti demokráciában pártok képviselnek bennünket. A pártok mellett sarjadó mozgalmak nyomásgyakorlásra alkalmasak lehetnek, de ha politikai hatalmat szeretnének, akkor vagy pártot alapítanak, vagy „megpuccsolják” valamelyik pártot. 

Az az elképzelés, hogy a jelenlegi politikai aktőrök fogjanak össze, majd a pislákoló közösségi akaratra hivatkozva önként adják a hatalmat, helyet az újaknak – nagy adag politikai naivitásra vall. 

Frissítésre, új politikusokra szükség van, de a politikai sikerért meg kell dolgozniuk. A politikusok elitcseréjét (mindenki húzzon a sunyiba!) szorgalmazók is megszaporodtak, ennek a követelésnek is van alapja, ugyanakkor nem árt, ha figyelembe vesszük, milyen kondícióban van a szlovákiai magyarság, és hány új, demokrata politikust tud kiállítani. (lásd ehhez Esterházy Pétert: „A politikai elit nem a Holdról jön. Hiába kapálódzunk, az is mi vagyunk.”)

A feljebb említett mozgalmak az MKP körül szökkennek szárba. A belső feszültség ellenére a párt még egyben van. 

Nagy kérdés viszont az, hogy az államfőválasztás és az EP-választás után mekkora támogatottsága van Menyhárt József elnöknek a pártban.

Az államfőválasztás óta érzékelhetően passzívabb lett a pártelnök, nem lenne meglepetés, ha a választási koalíciós tárgyalás sikerre vitelében látná az utolsó esélyét. Koalícióban az MKP a fegyelmezett struktúráiban, a preferenciaszavazásban (karikázás) bízhat, és abban, hogy evvel felboríthatja a listán kialkudott sorrendet. Ha pedig megnézzük, ki képviseli a Hidat a koalíciós tárgyaláson, azt látjuk, hogy a fiatalítás, ami progresszívebb irányba lökhetné a pártot, megint elmaradt.

A szlovák pártok egy része fokozott érdeklődést mutat a szlovákiai magyarok iránt. Azok, akik korábban felrótták a szlovák pártoknak a közömbösséget, a nyitottság hiányát, most lármáznak, hogy ez az érdeklődés nem őszinte és egyébként is védett rezervátumban garázdálkodnak. A Progresszív Szlovákiának – nem fölülről irányított – pártszervezetei alakultak Dél-Szlovákiában, a hírek szerint pedig Kiska pártja is nemzetiségi programmal készül.

Valószínűleg mindkét szlovák párt olyan szlovákiai magyar szavazót szólít meg, aki már nem szavazna sem a Hídra, sem az MKP-ra.

Nézzük a dolog jó oldalát: ha bejutna magyar párt (vagy pártok) a parlamentbe, olyan szlovák partnereket találna, akik intenzív érdeklődést mutatnak a nemzetiségek iránt. A korábbi állapothoz és bármelyik parlamenti ciklushoz képest ez új helyzet, előrelépés lenne.