Kényszerházasságból szerelem

Míg a sokkoló koalíciókötés után a Híd azzal próbálta igazolni a frigyet, hogy nem volt más választása, úgy tűnik, az azóta eltelt időszakban az ifjú házasok megtalálták az egymáshoz vezető utat. Sőt, azt is megkockáztatjuk, hogy a szerelmi háromszögben a Híd a leghűségesebb, legstabilabb partner. Az Andrej Danko vezette feltörekvő SNS ugyanis már kimutatta a foga fehérét. Gondoljunk csak a közszolgálati média kapcsán kialakult helyzetre, amikor a kormányprogramba foglaltak ellenére a nemzetiek megvétózták a tévédíj emelését, s igényt támasztottak az intézmény irányításának befolyásolására.

Nem úgy a Híd. A hármas koalíció bő féléves működését sommázva kijelenthetjük, hogy Bugáréknál aligha találhatott volna hűbb menyecskét a Smer és az SNS. Nem csupán arról van szó, hogy a Híd a kormányprogramot szentírásként tiszteli, de képes olyan ügyekben is homlokegyenest szembe menni korábbi nézeteivel, amelyek politikájának alappilléreit képezték, lásd kettős állampolgárság vagy legújabban a nyelvtörvény.

A harmadik Fico-kormány eddigi legnagyobb botránya, a Bašternák-ügy kapcsán is a Híd volt az, amely a legvehemensebben vette védelmébe Robert Kaliňák belügyminisztert, s ezáltal a legerősebb kormánypártot. S a kormány–ellenzék kommunikációból is úgy tűnik, mintha a Híd sosem lett volna a másik oldalon, sose lett volna a Smer ellenzéke. A törésvonalak pedig nem újak: kicsit leegyszerűsítve a korrupcióhoz és a demokratikus elvekhez való hozzáállás választja el egymástól a két tábort. Csak a felállás új, például abban, hogy a Híd a jelek szerint átállt a másik oldalra, a Smer és az SNS mellé.

Felmerül tehát a kérdés, hogy az aktuális kormánykoalíció valóban csak a választások után létrejött patthelyzet eredménye-e, vagy természetes következménye a Híd ideológiai és értékbeli képlékenységének, amely lehetővé teszi számára, hogy bármilyen formációban megtalálja a helyét, még akkor is, ha az kényszerházasságnak indul.