Kényelmes félelem

Az már teljesen másodlagos kérdés, hogy ezeket a menekülteket ki fogja nekünk ide leosztani: maguktól jönnek, vagy az unió valamilyen kvótarendszer alapján juttat megfelelő mennyiségű szerencsétlen sorsút az országnak. Az első probléma a fő probléma. A társadalom nem akar semmilyen ismeretlent befogadni. Alapvetően félünk az idegenektől, mindentől, ami más. Az emberek nagy része egészen egyszerűen hajlamos a rasszizmusra. Első felindulásból pedig mindenre azt mondja, nem. A szlovák társadalom emellett xenofób. Nemzeti büszkesége minimális, az idegentől fél, és éppen ezért gyűlöli. A szlovákiai magyarok nagyjából hasonló képet mutatnak, csak a mi közegünkben már megjelenik a magyarországi importból származó túlzott nacionalizmus is. Mindez együtt azt eredményezi, hogy zsigerből nem akar senki ide menekülteket. Hiányzik a társadalmi szolidaritás a gyengébbekkel, az üldözöttekkel. Egyenesen hányingerkeltő, amikor a menekülteket merő önzésből megpróbálják gazdasági bevándorlókra és menekültekre osztani. Azok az emberek, akik képesek mindent otthagyva, értékeiket, családjukat, barátaikat, kultúrájukat, hazájukat hátrahagyni, valószínűleg nemjókedvükből csinálják. Összes megtakarított vagyonukat arra költik, hogy új életet kezdjenek valahol, amiről gőzük sincs, milyen, s a jobb élet csak remény, mert garancia nincs semmire. Mert egy életük van, s azzal akarnak valamit kezdeni. Ahogy mi is, akik szerencsésebbek voltunk náluk, mert jobb helyre születtünk, még ha sokunk azt gondolja is, hogy nincs ennél rosszabb. Van. Sokkal rosszabb. A világ nagy része rosszabb hely. És most képzeljük magunkat az olaszok helyébe, ahova hetente több ezer menekült érkezik. De képzeljük el azt, hogy nem oda, hanem ide, Szlovákiába érkeznek. Mit tennénk? Hagyjuk őket a tengerbe veszni? Küldjük őket az ukrán frontra?Mi is uniós segítséget kérnénk. És azt várnánk, hogy ossza le a menekülteket az EU országai között. A legundorítóbb szemforgatást egyébként azon országok kormányai művelik, amelyek a legkevesebb menekültet kapnák. Igen, Közép-Európáról van szó. Pár száz szerencsétlen sorsú emberről, de mi már üvöltözünk. A minimális szolidaritás, emberség sincs meg bennünk. A baloldali belügyér és a Németországban felnőtt, önmagát liberálisnak hazudó szlovák Zsirinovszkij egymást túlkiabálva rendez rasszizmusversenyt a tévében, miközben nem arról beszélnek, hogyan kellene megoldani ezt a kérdést, vagy nyugtatnák a közhangulatot, hogy pár száz ember helyett simán vállalhattunk volna pár ezret is, nem, ehelyett uszítanak. Az is tény, hogy Európa kapacitása véges, nem lehet mindenkit befogadni, de az is biztos, hogy nem is jön mindenki ide. A tanácstalanság lett úrrá Európán, pedig valószínűleg a problémát nem az unió határain belül, hanem kívül kellene orvosolni. Menekültpolitikát kellene megfogalmazni. Menekülttáborokat létrehozni az uniós határokon kívül. Belefér a bevándorlási szabályok szigorítása is. De nem fér bele a zsigeri elutasítás, az idegengyűlölet, az alibizmus. És hiába fél a politikai elit, hogy nálunk hirtelen multikulti lenne, nem lesz. Még vagy száz évig biztosan csak multietnicizmusról beszélhetünk. De nem ártana egy kicsit megnyitni az agyakat, hátha befogadnak az elutasításon kívül mást is.