Keleten a helyzet...

Az a cég, amelytől nemcsak Lengyelország, hanem Magyarország is veszi az orosz gázt (nyugalom, Szlovákia nem). Az a cég, amely ráadásul az E. ON (a MOL-tól megvett) magyarországi gázmonopóliumának egyetlen alternatívája – Első Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi Kft. (Emfesz) néven – a maga 8%-os piaci részesedésével. Tovább is van...

Ámnem ez a lényeg. Pár napja már kiszivárgott pár titkosszolgálati jelentés, amely szerint a gázháború folytatódni fog. Nemigazán értem, hogy minek ide titkosszolgálat, hiszen ezzel minden logikusan gondolkodó politikus, közszolga, sőt, urambocsá sajtót olvasó polgár tisztában van. A lengyel gázszállítás valószínű azon akadozik, hogy tombol a vita Firtas és a Naftogaz között, ki tartozik kinek, és ki tulajdonolja (és milyen arányban) a nyugat-ukrajnai tárolókban lévő nagy mennyiségű gázt.

Szakértő legyen a talpán, aki ebből kikászálódik. Mind az orosz, mind az ukrán elit elemi (ám személyes) érdeke, hogy a gázbiznisz továbbra is átláthatatlan közvetítők kusza szövevénye, ergo követhetetlen legyen. Nyilvánvaló, hogy a RosUkrEnergo, amelynek létrehozásában a Gazprom tevékeny részt vállalt pár évvel ezelőtt (!) kegyvesztett lett. Valószínű, legalábbis részben, Viktor Juscenko elnökkel való „kapcsolatának” köszönhetően. Juscsenko több mint szálka Putyin szemében, Júlia asszony pedig épp az ő székére pályázik. Anélkül, hogy Juscsenkót védeném, a Putyin–Timosenko megállapodás legérdekesebb része éppen az, ami nem publikus. Na, erről szeretném például a szlovák titkosszolgálat véleményét hallani.

Mert az ukrán–orosz gázüzlet egyszerűen túlságosan hatalmas ahhoz, hogy az állami vagyont sajátjának érző poszt szocialista elit kihagyjon egy ekkora üzletet. Moszkvának elsősorban a Naftogaz és az általa ellenőrzött gázvezetékek kellenek. Nagy valószínűség szerint az orosz taktika az, hogy felpörgesse a Naftogaz adósságát a megnövekedett árak miatt (amit az ukrán kormány nem háríthat az amúgy is rendkívül rossz gazdasági helyzetben lévő ország polgáraira), hogy utána könnyebben lehessen privatizálni a céget (miután Ukrajna nem tud fizetni).

Az orosz gázfegyver taktikája kettős – a Gazprom azt szeretné, hogy vele kössenek az európai államok szerződést, ne pedig közvetítőkön keresztül. Lengyelországnak vagy Magyarországnak valószínűleg nem lesz más választása. Ez csökkenti a központi orosz nyomást az illető államokra, illetve az európai vevőkre. A másik oldalon pedig „támogatja” Ukrajna hatalom- és pénzéhes elitjét, hogy folytassák Európa támogatásának eljátszását. Korrupcióval szalámizza le a poszt szovjet térség nyugati ambícióját, miközben neki nincs szüksége imázsra Európában, amíg az egyetlen alternatív gázforrásként Irán jöhet szóba Európa számára, az is csak esetleg (ha lesz hozzá politikai akarat) és hosszú-hosszú évek múltán (vezetékek lefektetése).

Addig pedig marad a keleti játék, amely európai szempontból lassan orosz rulettre kezd hasonlítani, lásd Szlovákia tervét nemcsak orosz gázt vásárolni, hanem egyenesen behozni a Gazpromot is a nyugati (ergo piacorientált) SPP-vel szemben. Keleten a helyzet változatlan, mert leállt a bővítés folyamata és Kelet-Európa inkább bizniszel (eddig) és túlél (mostantól). Akkor lesz nagyobb biztonság, ha keleti szomszédjai is olyan elvek szerint cselekednek, amelyeket Európa sajátjának vall.