Katasztrófa az éterben

Hagyjuk most Rezníket magát s mečiari múltját, hiszen anno a kezdetekkor mások is együttműködtek Mečiarral, akik aztán felhagytak ezzel. Adjuk meg neki, mint mindenki másnak, a fejlődés jogát, s a lehetőséget, hogy megmutassa, mit is akar a tisztségében csinálni. Az egész történetben valami más a riasztó. S ez a politikusok meggyőződése, hogy éppen ők azok, akiknek jogukban áll meghatározni, mit kellene másoknak nézniük vagy hallgatniuk. Nem bizonyítja ezt eléggé a tény, hogy új, „jobb” igazgatót kerestek a közmédia élére, holott a jelenlegi nem adott okot az elégedetlenségre? Az idősebbek még emlékeznek azokra az időkre, amikor az STV nézhetetlen volt, mert teljes mértékben kiszolgáltatta magát az aktuális hatalomnak. Mindez Mečiar alatt történt, amikor a képernyőkről eltűnt a politikai szatíra, holott a humornak és a kritikának nagyon is ott a helye a médiában, s az a kormány, amelyik nem tűri ezt, az önmagában nevetséges. Így kapott piros lapot Milan Markovič vagy Stano Radič, Jaro Filip és Rasťo Piško. Ellenben a mečiari vezetés megrendelésére született a Fašírka nevű műsor, amitől az embernek legfeljebb gyomorgörcsei támadtak. Szlovákia számára nagyon rossz hír lenne, ha csak egy fél lépéssel is visszamennénk ebbe az irányba. Arról nem is beszélve, hogy ehhez az állapothoz a Híd segített hozzá, amivel végleg elvesztette a kormánykoalíció értelmesebb pártja címét. S persze Kotlebáék is odatették a részüket az eredményhez. A koalíció számára szégyen, hogy rászorult a segítségükre, és csak reménykedhetünk abban, hogy a közmédia ennek fejében nem válik egy kicsit sem Kotleba-pártivá. Mert az aztán egy igazi katasztrófa lenne az éterben. MÁRIUS KOPCSAYa SME publicistája