Jön a muszka!

Amikor 1999 tavaszán Putyin még csak készült a Kreml elfoglalására, nagyon jól tudta, ki lesz számára fontos az orosz külpolitika alakításában. Az akkori energiaipari „csúcstalálkozón” pedig szinte félelmetesen fogalmazta meg az orosz állam és az ágazat együttműködésének távlatait. Putyin szerint ugyanis amit a Szovjetunió szétesésével Moszkva elveszített, azt a nyersanyagforrásainak és energiaipari óriásvállalatainak köszönhetően szerezheti vissza. Ezért hát minden tőle telhetőt megígért a Gazprom, a Jukosz és a többi hasonló vállalat tulajdonosainak és vezetőinek, ha ők is hajlandók lesznek a moszkvai célok megvalósítását támogatni. Milyen Putyin viszonya az óriásvállatokhoz, azt látjuk. S hogy mennyire terjeszkednek Európában, azt is látjuk. A hazai magánosítás során a Szlovák Gázművek, a bankok, a Távközlési Vállalat és a Transpetrol privatizálása után az utolsó igazi nagy falat a Szlovák Villamos Művek maradt. A gázművekhez hasonlóan három olyan cég szállt ringbe a magánosításért, amely maga sem privát vállalat, hanem részben vagy teljesen állami. Ha már magánosítani akarjuk az energiaipart, mert az állam – ugye – a legrosszabb tulajdonos, akkor teljesen érthetetlen, miért akarjuk eladni az állami villamos műveket egy másik, külföldi állami cégnek. A külföldi állami cég is rossz tulajdonos. Az már azonban egyenesen botrányos, hogy az egyik legesélyesebb (!) pályázó egy orosz állami vállalat. Szlovákia biztonsága és területi integritása szempontjából hatalmas kockázat már az is, ha egy természetes monopólium vagy domináns cég orosz magánkézbe kerül. Putyin és a Jukosz esete annyira szemléltető példa a Kreml és tőke viszonyára, hogy bűn lenne kihagyni a politológia alaptankönyveiből. Oroszország nem a Szovjetunió, de nem is az a demokratikus és piacgazdaságot építő ország, amely példaképünk lehetne. A Transpetrol jelentős vállalat, stratégiai szempontból is fontos, de nem monopólium, bárhogy végződik is a Jukosz-ügy, valahogy kiheverjük. De képzeljük el, mi lenne, ha a Jukosz sorsára jutna a Gazprom (bár az csak a gázművek egyik társtulajdonosa), és miként befolyásolja a 100 százalékban állami céget a Kreml, ha egy amerikai társtulajdonossal is rendelkező Jukosszal így söpröget Putyin és csapata. Kínáljon az orosz érdeklődő akár kétszer annyit, mint az ellenfelek s ígérjen bármit, az ország biztonsága szempontjából nem szabad neki adni a villamos művek részvénycsomagját. Jön a muszka! – kiáltanának föl nagyapáink. S igazuk lenne. A villamos művek eladása egy orosz állami cégnek – minden kozmetikai eltérés ellenére – legalább olyan rossz vállalkozás, mint egy bizonyos, 1968-ban megírt behívólevél. Igaz, azért sem marasztaltak el még senkit...