<p>Miközben a világ Líbiára figyel, hiszen a nyugatiak katonailag is elkötelezték ott magukat, Szíriában, az arab tavasz legkiszámíthatatlanabb országában is egyre durvul a helyzet.</p>
Jólfésült diktatúra
Ha a két országot mérlegre tesszük, azt kell mondani, hogy Szíria mindig fontosabb szerepet játszott a közel-keleti nagypolitikában, mint Líbia. A jelenlegi államfő, Bassár el-Aszad apja, Hafez Aszad olyan katonai középhatalommá fejlesztette – szovjet segítséggel – országát a térségben, amely nélkül egyetlen fontos kérdést sem lehet megoldani. A zsidó állam egyik legádázabb ellensége egyelőre eredménytelenül követeli vissza a Golán-fennsíkot. Támogatja a Gázai övezetben basáskodó palesztin Hamászt és a libanoni síita Hezbollahot, vagyis a Nyugat- és USA-ellenes Irán legfontosabb szövetségese. A papa, a néhai Hafez amolyan jólfésült diktátor volt, kőkeményen kiirtotta az ellenzékét, megszállta Libanont, ahonnan örökös fenyegetést jelentett Izraelre nézve. Damaszkusz gyilkoltatta meg Hariri néhai libanoni kormányfőt, s az ezt követő felforrósodott helyzet miatt a szír csapatok pár éve kénytelenek voltak kivonulni Libanonból.
A fiú, Bassár 2000-ben lépett apja örökébe, sikerült reformerként elkönyveltetnie magát, és javította a kapcsolatot az USA-val. Az ő sorsának alakulása az izraeli–palesztin viszony szempontjából is meghatározó – a pillanatnyi helyzetet nézve még jó ideig az is marad. Igaz, hogy a március közepén kirobbant tüntetések váratlanul érték, s azóta a biztonsági erők több száz embert legyilkoltak, de Bassár ügyesen lavírozik, a húzd meg, ereszd meg politikáját folytatja. Vagyis a keménység mellett politikai engedményeket tett: feloldja az évtizedes szükségállapotot, politikai foglyokat enged szabadon, és állítólag bevezeti a többpártrendszert.
Ez volt a legfontosabb, amiért feltételezhetően nem fog a tunéziai Ben Ali vagy az egyiptomi Hoszni Mubarak – és várhatóan Moammer Kadhafi – sorsára jutni. Túlélésének esélyeit a következő tényezők is javítják: 1. Szíriában főleg a peremvidékeken nőtt az elégedetlenség. Homsz lett a lázadás központja, itt van a legtöbb halott is, de a két legnagyobb városban, Damaszkuszban és Aleppóban nyugalom van. 2. A nagyvárosi polgárság jól él, elégedett Bassár gazdasági liberalizációs intézkedéseivel. 3. A nagyvárosokban még él a félelem: a három évtizeddel ezelőtti iszlamista lázadás során Hafez papa több tízezer embert mészároltatott le, pontos adatokat sosem tettek közzé. 4. Szíriában a szunniták vannak többségben, de az Aszad család az alavita kisebbséghez tartozik. Az alaviták az iszlám síita ágához tartoznak, a lakosság tízegynéhány százalékát alkotják, de minden fontosabb tisztséget ők töltenek be, különösen a hadseregben. Az alavita egységek minden kegyetlenségre kaphatók, mert tudják, ha a szunniták kerülnének hatalomra, nekik végük. 5. A felekezeti összetartozás a szintén síita Iránnal nagyon fontos, Teherán minden eszközzel segíti Bassárt. 6. A 45 éves szír államfő felekezeti kérdésben is taktikus, engedményeket tett a konzervatív szunnitáknak például azzal, hogy bezáratta az ország egyetlen kaszinóját, és az iskolákban engedélyezte a fejkendő viselését.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.