Jégkorong és szilvalekvár

Álláspontjuk szerint a jégkorong nevű sportág alapvető reformokra szorul: véget kell venni például annak a hamis és zagyva helyzetnek, hogy a jégkorong megnevezés ellenére a korong nem jégből készül. Készüljön csak szépen jégből, legyen rend a világban. Igaz, hogy egy jégből készült korong nehezen látható, de legalább lelassul kicsit a játék, és nem lesz annyi verekedés. Indítanak majd petíciót, szórólapokat hordanak szét a postaládákba, a reformokat elősegítendő, ám addig még sok egyéb dolguk van. Bandika gondolatai például az utóbbi hetekben a szilvalekvár körül forognak: szeretne aláfeküdni egy szilvalekváros masszázsnak. Nemrég ugyanis egy szimpatikus tokás ember egy videóban arról beszélt, hogy a szilvalekvárt az ember bőrébe lehet masszírozni, hogy áldásos hatásait a humán hám rétegein keresztül fejtse ki. Ervint hidegen hagyták a szilvalekvár alternatív hasznosításának lehetőségei, viszont Bodor Ádám új kötetét olvasta, a Seholt, amely nemrég jelent meg a magyar könyvfesztiválon. Ő maga sose ment volna be egy könyvesboltba, hogy megvásárolja, de a könyv valahogy így is eljutott hozzá. Szerinte azért, mert a könyveknek is van lábuk. Milyen az a könyv? – kérdezte Bandika a kollégium menzáján, mert némileg unta, hogy Ervin ebéd közben is csak a novelláskötetet bújja. Jobb kezében a kanál, majd a villa, balban a kötet. Nem illik evés közben könyvet bújni, főleg társaságban, förmedt Ervinre két szelet knédli között. Tudom – bólintott Ervin. – Ha akarja, bocsánatot is kérek – tette hozzá, de a könyv a kezében maradt. Bandika hozzáfogott a tányérján fekvő utolsó knédli feldarabolásához. Kifejtette, mennyire gyűlöli, ha menzán vagy étteremben meglettebb korú knédliket kevernek frissekkel, hülyének nézve a vendégeket. Nem azt mondom, hogy a háromnapos knédli rossz. De ha frissekkel keverik, befogadhatatlan lépcsőzetesség keletkezik, ez pedig rommá darálja az ebédélményt. Aztán ismét Ervinhez fordult – Na, milyen az a könyv? Ervin becsukta, letette, és megfogta a kést. Kifejtette:

egyre kevesebb helyzetben érez késztetést arra, hogy véleményt alakítson ki az adott dologról. Még kevesebb az olyan helyzet, amikor arra érez késztetést, hogy a fentiek ellenére mégis kialakult véleményét egyáltalán véleményként kezelje, illetve valakivel meg is ossza.

Bandika először arra tippelt, hogy Ervin zárkózottságának oka a szokatlanul szigorú májusi időjárás. Aztán a következő négy perc során megtudta, Ervint az amerikai klímakutatók egyik felfedezése sokkolta. Észak-Karolinában, a Black folyó (fordíthatnánk Feketevíznek, de ugye, az a név már foglalt) egyik mocsarában ugyanis felfedeztek egy 2624 éves fát, egy mocsárciprust. Korát úgy állapították meg, hogy vettek a törzséből egy ceruza nagyságú mintát. Ervin szerint nincs olyan élőlény, akinek nem okoz kárt, ha vesznek belőle egy ceruza nagyságú mintát. Meg azt sem érti, hogy a klímakutatók minek furkálják az idős fákat. Ervin szerint ez tiszteletlenség, az emberiség pedig nem valószínű, hogy jó néven venné, ha egyszer csak a fák úgy döntenének, hogy mintát vesznek az emberekből, hogy saját módszereikkel megállapítsák azoknak a korát. Bandika szerint ez legalább akkora dilemma, mint az, hogy a szilvalekvárt a kenyérre, vagy magunkra érdemes-e kenni.
A szerző a Vasárnap munkatársa