Itt az idő, válasszatok!

Az Európai Bizottság után az Európai Parlament is egyetértett azzal, hogy 2021-ben véget vessünk a mutatók tologatásának, és minden uniós tagország eldöntheti, hogy a nyári vagy a téli időszámítást használja-e majd. Ezzel a döntéssel az EU arra a közvélemény-kutatásra reagál, melyben a résztvevő 4,6 millió állampolgár döntő része az óraátállítás eltörlése mellett foglalt állást. Így nem kétséges, hogy a lépésnek pozitív visszhangja lesz az egész EU-ban, de az ünneplés mellett érdemes a következményeken is elgondolkodni. 

Elméletileg minden tagállam önállóan dönti el, melyik időszámítást választja, de most is érvényes lesz, hogy a nagyobb tagországok véleménye többet nyom a latban.

Az igazság az, hogy az EU túl széles ahhoz, hogy egy időzóna minden tagországnak megfeleljen. Az egységes időzóna egyeseknek hajnali napfényt és korai naplementét, másoknak sötét reggeleket és hosszú, napfényes estéket jelentene. Ezért valószínűleg az EU két nagy időzónára szakad, mivel a tagországok egyik csoportja a nyári időszámítást választja, a másik pedig a télit. Az egyes tagországok döntését még nem ismerjük, de szinte biztosan sok vitával fog járni.

Mi például a téli időszámítás véglegesítésével búcsút mondanánk a hosszú nyári estéknek, ugyanis a naplemente még a nyári napfordulókor is este nyolc óra előtt lenne. Nyáron viszont a nap már hajnali négy előtt kelne, ami nem mondható túl hasznosnak.

Nem meglepő ezért, hogy a szlovákiai lakosság nagy része a nyári időszámítás megtartását szeretné, még akkor is, ha ez sötét téli reggeleket eredményez.

Hogy a téma mennyire érzékeny, azt jól szemlélteti a hazai közvélemény reakciója arra, hogy a munkaügyi tárca a téli időszámítás bevezetését támogatja. A lakosság egy része azonnal hevesen tiltakozni kezdett a szociális hálókon, és online petíció indult a nyári időszámításért. Az ellenállást látva a minisztérium gyorsan visszavomulót fújt, mondván: a bejelentést mindössze vitaindító javaslatnak szánta. Vitára szükség is van, de előbb vagy utóbb Szlovákiának le kell tennie a voksát valamelyik időszámítás mellett. És nem kizárt, hogy a kormány olyan döntést lesz kénytelen hozni, amely nem nyeri el a lakosság többségének tetszését.

Ugyanis a gazdasági és társadalmi szempontok figyelembe vétele mellett a végső döntést koordinálni kell a szomszédos országokkal is. Nem lenne jó, ha például Csehországba lépve más időzónában találnánk magunkat. Érdemes továbbá megfontolni a legfontosabb gazdasági partnerek választását is, főleg Németországét. A lakosság nagy része ott is nyári időszámítást szeretne. Ha Németország tényleg ezt választja, Közép-Európa szívesen követni fogja. 

Nehezebb lenne a döntés akkor, ha Berlin a téli időszámítást véglegesítené, mert akkor a „német időzóna” sötét nyári estéket és elégedetlen szlovák lakosságot jelentene. A gazdasági tényezők viszont azt diktálják, hogy egy időzónában maradjunk Németországgal.

Egyelőre annyit tehetünk, hogy egyeztetünk szomszédainkkal és várjuk a német–francia tengely döntését. Reméljük, hogy végül nem bánjuk meg az óraátállítás eltörlését, és pár év múlva nem sírjuk vissza a régi szép időket a kétféle időszámítással.