Ítélet, idő

Ferenc pápa nyilatkozata bátor, és egyben abszurd, ugyanis hozzátette: ebből meg amabból a katekizmusból ez a megállapítás egyébként is egyértelműen levezethető. A kérdés tehát az: miért kellett 2013-ig várnunk, hogy a katekizmusból ezt valaki kiolvassa. Pláne ha Jézus milliószor idézett mondatára gondolunk: ne ítéljetek, és nem ítéltettek.

35 celsius fok felett az ember rádöbben: ha tetszik, ha nem, muszáj visszavenni kicsit a megszokott hétköznapi tempóból. A szervezet egyszerűen nem bírja, kicsit átalakul a tudatállapot is. Ilyenkor kell megtölteni a poharat egyharmad rész olaszrizlinggel, a többit pedig felspriccelni szódával. A filagória alatt pedig elgondolkodni Jézus fenti mondatán. A nagy igazságok felett ugyanis hajlamosak vagyunk elsiklani anélkül, hogy valóban felfognánk őket. Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Pofonegyszerű feladat, mégis, szinte lehetetlen megcsinálni. Hiszen mindenről van véleményünk: nem csak az emberekről, akikről hallunk, vagy akikkel élünk, de a tárgyakról, történésekről, a 35 fokos melegről, és minden másról is. Ezek a vélemények pedig személyiségenként változnak. Ahhoz tehát, hogy ne ítélkezzünk naponta számtalanszor, el kellene felejtenünk, hogy van személyiségünk. Ez pedig nagyon nehéz. Valamivel könnyebb lenne, ha egyesek példát mutatnának ebben. Például a vallási vezetők. Nem csak a katolikusok, de az összes keresztény, a muszlimok, hinduk, buddhisták, és az összes létező vallás papjai. De nem is kell, hogy papok legyenek, lehetnek egyszerű emberek is, akik példát szeretnének mutatni. Ilyenekből is sok van. A tévé képernyőjén vagy a folyóiratokban gyakran szerepelnek ilyenek. Érdekes megfigyelni, hányan vannak köztük olyanok, akik anélkül képesek „prédikálni”, hogy ellenségképekkel tömnék a hallgatóság vagy az olvasók fejét. És érdekes lesz megfigyelni Ferenc pápát is a következőkben, mond-e majd valaki felett ítéletet. Mert hogy ő is csak ember. Persze ettől még sikerülhet neki. Drukkoljunk neki. Meg magunknak.