Irány a hülyülés!

Amire meg nem feltétlenül kell, ott lehet takarékoskodni. Szlovákiában a gyerekek azok, akikre nem feltétlenül kell. Kínos felismerés.Lehet, hogy sokan látják Čaplovič oktatási miniszter lépéseiben a magyar iskolák ellen irányuló szándékokat, most viszont nem erről van szó. Čaplovič egy éve még „minden településre szlovák iskolát” felkiáltással állt ki a kisiskolák mellett, mára megvilágosodott az ő miniszteri elméje, s a hatékonyságot, a kevesebb, de jobb iskolát hirdeti. De most is téved. Merthogy az oktatásban nincsenek eleve üdvös megoldások, a tanítás nem szalagmunka, tehát a négy alapműveletet sem feltétlenül igénylő takarékossági módszer az iskolaügyben nem alkalmazható. Nagyobb létszámú osztályok, kevesebb tanár, nagyobb bér, kisebb rezsiköltség. Nos, ez a modell annyira bicskanyitogató, hogy ostobaságnak nevezni csak finomkodás. Tételezzük fel, hogy ily módon a tárca valóban megtakarítana mondjuk 20 százaléknyi költséget, azaz az összes végkielégítés kifizetése, az átrendezések, az új fejléces papírok kinyomtatása után rendelkezni fog azzal az összeggel, amelynek köszönhetően a pedagógus 600 euró helyett 720-at keres majd, bruttóban. Több száz ember elbocsátása után újakat nem vesznek fel, a 720 euró pedig ugyanolyan kínos összeg gyermekeink tanítóinak, mint a hatszáz, csak kicsivel jobban fest. A nyolcszázas átlagot meg hiszi a piszi – bár ilyet is mondott volt a miniszter. Ez nem hatékonyságnövelés, ez csak a szocializmusból itt rekedt, üdülés- és nőnapi szegfűfelelős szakszervezeti megélhetési vezetők számára szép eredmény. Még évekig lehet csámcsogni rajta s dicsekedni vele, de ettől az oktatásügy ugyanúgy a béka alfele alatt lesz, mint most. A hatékonyságnövelés mai módozatai ezt a kormányzatot meg sem szólíthatták, hiszen azok a kihívások, amelyekre a mai munkaerő-piaci viszonyok közt kell választ adni, messze meghaladják a szlovákiai politikai elit képességeit. Oktatási fronton legalábbis. A jól fizetett pedagógus azt jelenti, hogy az érettségizők elitcsapata jelentkezik tanárnak, hogy verekednek a pedagógusi állásokért, hogy a legjobbak legjobbjai szereznek csak diplomát, s az oktatásügy munkaerőpiacán megharcolnak egy-egy jó állásért, az állandósított munkahelyért pedig pláne. A jól fizetett pedagógus a társadalom elitje, a gyerek oktatója s őrzője. Amíg ezt nem értjük meg, addig évről évre kegyetlenebb felismerést jelentenek majd a tantárgyi érettségik és a nemzetközi felmérések százalékos vagy érdemjegyben kifejezett eredményei. A Respekt című cseh hetilap címlapján tette fel a kérdést: Hülyülnek a gyerekeink? S akkor még csak a tavalyi és idei matematikaérettségi (ott választható érettségi tantárgy!) eredményeit boncolgatta. Az osztálylétszám-emelés és az alkalmazotti létszám csökkentése kapkodás. Kapkodás, mert nem férünk bele a keretbe. Igaz, a senki által nem használt bérelt Audi, a többezres virágcsokorszámla, a teljesen fölösleges elektronikus felmérőrendszer (mi a fenét akarunk vele fölmérni?), az mind belefér. Meg a több épületben székelő, teljesen fölösleges tárca, rendre olyan miniszterekkel, akik a közbeszerzésekben járatosabbak, mint az oktatásban s a leendő társadalom elméleti modellezésében. Ne is akarja senki az egészségügyhöz hasonlítani, ott kicsivel több milliárd van a rendszerben – el is tapsolják. Az oktatásügy alulfinanszírozott, de a legostobább intézkedésekre mindig jut megfelelő sztárgázsi. Nos, itt tartunk: a társadalmi elit szemében a gyerek nyűg, a hülyülés felé terelgeti, s ezt jobb helyen akár hazaárulásnak neveznék.