Intő Matovičnak

Múlt szerdán nevezték ki Petra Krištúfkovát családügyi kormánybiztossá, vasárnap pedig már le is mondott erről a tisztségről. Boris Kollárral,a Sme rodina vezetőjével, házelnökkel tartott közös sajtótájékoztatóján azzal magyarázta, hogy nem hajlandó kitenni magát, főleg a két gyermekét, a sajtó további támadásainak. Valójában azonban utolérte őt a múltja.

A képviselő asszony egykor két, évekkel ezelőtt meggyilkolt maffiavezér élettársa volt, ami ideiglenes luxuséletet szavatolt számára. Az alvilágban fekete özvegynek nevezték. Gyanús ingatlanügyek miatt is hírbe hozták. Szoros kapcsolatba került Boris Kollárral is, akivel közös gyermekük született. Ekkor becslések szerint nem éppen jogtiszta eszközökkel legalább félmillió eurót érő pozsonyi házhoz jutott, több per révén. 2009-ben Marián Kočner volt feleségével a ma már több súlyos bűncselekménnyel vádolt hírhedt vállalkozó luxusjachtján nyaralt Horvátországban, s később is kapcsolatba került a már bebörtönzött alakkal, akitől kisebb szívességeket kért. Bő négy éve a Sme rodina mozgalom jelöltjeként jutott be a parlamentbe, ahol szociális ügyekkel, törvénytervezetek elkészítésével kezdett foglalkozni. Saját bevallása szerint gyökeresen szakított a múltjával, és csak két gyermekének, meg a képviselői munkájának él. Tevékenységét az idei választáson a polgárok több mint 43 ezer preferenciaszavazattal értékelték. Feltehetően e jó eredmény alapján indítványozta Milan Krajniak szociális és családügyi miniszter – nyilván pártfőnökének utasítására – a képviselő asszony kinevezését a kormánybiztosi posztra. Javaslatát a kabinet a Za ľudí két tagjának tartózkodásával elfogadta.

Rábólintott a miniszterelnök is. Aki azzal magyarázkodott, hogy minden kormánypárt a felelős saját jelöltjeiért, s különben is Krišťúfková elég sok szavazatot kapott. Nagyon sántít az ilyesfajta érvelés, hiszen például a Smer-SD képviselői közül többen ugyancsak sok voksot kaptak, ám ezzel mind jogi, mind morális értelemben felelősek korrupciós ügyeikért. Gondoljunk csak bele: fél évvel ezelőtt mekkora ricsajt csapott volna az akkor ellenzéki Matovič, ha Peter Pellegrini vetemedett volna ilyen lépésre...

A kormányfő korábban szemet hunyt afelett, hogy ugyanez a tárcavezető alig egy héten belül valósággal elüldözte az államtitkári posztra kinevezett Ján Maroszt, az OĽaNO szakpolitikusát. Még ekkor sem sokallt be a miniszterelnök. Nyilván tudatosította, hogy a négypárti koalícióban nemcsak a Richard Sulíkkal vívott csörtéi miatt, hanem több törvényjavaslat – főleg a legfelsőbb ügyész megválasztásáról rendelkező jogszabály – módosítása végett szüksége van Boris Kollárék támogatására. Tisztában van ezzel a házelnök is, aki egyáltalán nem elszabadult ágyúgolyóként, hanem céltudatos nyomulóként többször is borsot tört koalíciós partnere orra alá. További busás támogatást ígért a Matica slovenská vezetőinek, holott a kulturális miniszter asszony közölte velük: nacionalista gyűlölködést szító kiadványaikra nem ad pénzt az államkasszából.

Belekontárkodik a nemzeti parkok tervezett környezetvédelmi intézkedéseibe, méghozzá két érintett miniszter elképzeléseivel szembeszállva. Elsősorban önmaga és pártja a jelenleginél is nagyobb támogatottsága, egyúttal az építőipari lobbi érdekében.

Igor Matovič most nem önszántából, hanem az oknyomozó újságírók tényfeltárásainak ismeretében, még inkább azért húzta be a vészféket, mert hátráló magatartása miatt intőt kapott sok hívétől. Márpedig a népszerűséget még jobban őrzi, mint a szeme fényét. Így aztán legalábbis a kormánybiztosi poszt ügyében érvényesítette politikai erejét.

Talán tanul abból a leckéből, amely a kormányalakítás óta eltelt száz nap egyik tanulsága: önmagát és pártját gyengíti, a koalíciós viszályokat és partnereinek önző ambícióit viszont erősítheti, ha csak a fogadkozásaiban és nem a tetteiben lesz határozott és következetes.