Influenszerek a lapáton

A modern kor megmondóemberei az úgynevezett influenszerek. Mindenhol ott vannak, mindenhez adják a nevüket – a legtöbb esetben nem ingyen. A valós és sok esetben jelentős számban vásárolt követői tábor nagysága pedig a cégek érdeklődését is felkeltette, olyannyira, hogy az utóbbi időben vannak olyan vállalkozások, amelyek a reklámkeretük nagy részét pont az ilyen influenszerekre költik. Mert úgy érzik, így lesznek hatékonyak. Hol van már a megbízhatóság, a hitelesség?! Az influenszerek bármilyen terméket „eladnak” (vannak ügynökségek, amelyek azzal foglalkoznak, hogy melyik influenszerrel mit lehet eladni…). Hogy másnap már a konkurens cég termékével pózol, az ma már senkit sem érdekel, a hitelesség nem számít. Ők pedig, ha pénzt kapnak, szinte bármire vevők. Legyen szó energiaitalról, üdítőről, autómárkáról vagy éppen politikai pártról. Mint például az elnökválasztási kampányban is történt. 

Peter Pellegrini kampányát számos influenszer támogatta (vagy adta hozzá a nevét, valószínűleg nem ingyen), közülük hárman most bukták a korábbi vagy a jövőben tervezett szerződéseket és ezzel a bevételeket. A cégeknek ugyanis nem tetszett, hogy politikai szerepet vállaltak – ez ugyanis napjainkban azt is jelenti, hogy az egyik vagy a másik tábor mellett teszik le a voksot. Mert manapság már csak a jók és a rosszak tábora létezik. Mi és ők. Átjárás nélkül. 

Végh Attila egyike volt azoknak, akik arcukat adták Pellegrini kampányához. Ő azzal vágott vissza a Renaultnak, amelynek korábban a nagykövete volt, hogy nyilvánosságra hozta a levelezést (amelyben a cég képviselője érvelésként a politikai nézetét is megosztotta az addigi „nagykövettel”). A Rytmus néven híressé vált rapper az őt kérdező újságíró telefonszámát osztotta meg a csaknem 700 ezres követőtáborával, akiket arra biztatott, hogy kíméletlen, sokszor durva hangvételű üzenetekkel bombázzák az újságírót (később a rapper elismerte, messzire ment, de hozzátette, a jövőben is elképzelhető, hogy az indulatok eluralkodnak rajta). A harmadik influenszer Jasmina Alagič modell volt, aki egy jövőbeni szerződést bukott az aktív kampánnyal: az osztrák Rauch nem kér a jövőben belőle. 

Természetesen mindegyik influenszer megsértődött (a harcos még az őt támadó kritikusok felpofozását is kilátásba helyezte), nem számítottak arra, hogy a lépésükért felelősséget kell vállalni. Szerintük az nem ok, hogy az orosz értékek mellett kampányolnak, miközben nyugati életszínvonalon szeretnének élni, nyugati cégek pénzéből. Pedig az orosz–ukrán háború kitörése óta a cégek többsége egyértelmű álláspontra helyezkedett, amibe semmiképp sem fér bele az oroszbarát elnökjelölt támogatása. Nem ez az első eset (és valószínűleg nem is az utolsó), amikor a cégek búcsút intenek addigi „arcuknak”, mert az valamilyen vállalhatatlan nézeteket osztott meg a neten. 

A vállalkozásoknak pedig lehet, át kell értékelni a reklámstratégiájukat, hiszen most bebizonyosodott, téves az elképzelés. Az influenszerek ugyanis magasról tesznek az alapvető üzleti, morális normákra, ha kell, a lájközön reményében simán nyilvánosságra hozzák a magánlevelezést, a telefonszámot. Az se számít, hogy az addigi bevételi forrásukat biztosító céget, annak képviselőjét kell érte hátba támadni. És sajnos igazuk van, amikor azt gondolják, nekik ezt is szabad, mert ők az influenszerek…