Induljon a kampány!

Fesztiválhangulat uralja a városokat és a községeket, hisz még a taxi tetején is emberek „néznek velem farkasszemet” mosolyogva. A busz hátulján jól öltözött urak, kicsinosított hölgyek portréi csillognak, hamarosan kezdődik a nagy megmérettetés... Az országúti nagytáblákról pedig könnyedén leolvashatjuk, hogy közeledik a választás.

Már megszokhattuk, hogy ebben az időszakban a postaládák és a bejáratok tele vannak „minőségi”, többoldalas füzetekkel. Szépen kivitelezett borító, precíz szerkesztés, amelyből rájön az ember, hogy nem olcsó munka volt. Mi az első gondolat? Ha egy városban az összes tömbház ajtajában ott hevernek a füzetcsomagok, akkor ténylegesen „megérte” kampányolni a környezetvédelemért az elmúlt években. Visszacseng fülünkbe a korábbi fogadkozás: „Ígérem nektek, hogy az elkövetkező négy évben egy igazi zöld projekt lesz a városban.” (És aztán szükségszerű volt több tucat fát ledarálni a prospektusért, amit majd ugye mindenki a papírgyűjtésbe dob.) Sajnos, a közösséget szolgáló szervezetek nagy része sorra tönkremegy az elszegényedett körülmények között: orvosi intézmények zárnak be kisvárosokban, sorban szűnnek meg a különböző egészségügyi ügyeletek finanszírozás hiányában, de legalább a nyomda megmarad, mert egy csomó kampányfüzetet és plakátot kiadhatott a kampányidőszakban. Ebből a pénzből legalább ők „ellesznek” négy évig, amíg jön a következő évad.

Aki már egy kicsit is foglalkozott internetes hirdetéssel, az tudja jól, hogy ez sem olcsó mulatság, főleg ha szeretnénk, hogy jól működjön. Egy ilyen kampányidőszak több száz, akár több ezer eurót is elnyelhet online felületen való hirdetésre, de lehet, még keveset is mondtam. Olyan, mint a félkarú rabló! Próba szerencse, bedobáljuk!

Felmerül a kérdés: az így elpazarolt pénzt nem lehetett volna hasznosabb dologra fordítani? Például egy helyi iskolát lehetett volna segíteni belőle a fűtési szezonban, vagy az adott község gyermekorvosi rendelőjét újíthatták volna fel. Nyilván ezek „nem olyan fontos” dolgok, hisz mi teljes mértékben elvagyunk fejlődés és tatarozás nélkül is.

Azt már nem is kell említeni, hogy a legtöbb feltörekvő jelölt ilyenkor vastag keretből gazdálkodik. Névvel és számmal ellátott örökíró, pénztárca méretű naptár arcképpel, csakhogy a gyerek fényképe mellé őt is oda tehessük. Csatlakoznak a nagy fellépők a kampánybulikhoz, hiszen „cirkusz kell a népnek”.

A választások után meg nagy hirtelen mindig minden elfogy. Üres a kassza, az előzők kiürítették, vagy tán nem is volt benne semmi a puskaporon kívül. Pedig a népnek nem csak cirkusz kell. Valószínűnek tartom, hogy sokan örülnének az éjszakai fogorvosi ügyeletnek Komárom városában, vagy egy magánjellegű busztársaságnak a Komárom–Pozsony vonalon, hogy ne 2,5 órát kelljen ülni a vonaton 100 km-en (a késések miatt néha 4,5 órát).

De mi jó polgárok vagyunk, tudjuk, hogy ez mind megvalósul, majd egyszer! Minden egyes ciklusban megtudjuk az elkövetkező négy év ígéreteit, végignézzük, ahogy nem kevés pénzt kidobnak a kampányra, és reménykedünk egy szebb jövőben. Viszont ezt az inget nem kell mindenkinek felvenni, főleg akkor, ha nem is az ő mérete!