Idill

A kamera a Csallóköz szépségeit pásztázza, zöldellő ligetek, aranyló búzamezők, csillogó Duna, ugráló halacskák, a vidám halász bácsi egészséges, ragyogó mosollyal fordul az elsuhanó család után – nem látjuk, de tudjuk, hogy horgászengedélye is van, és biztosan nem veri a feleségét. 

A drónfelvételeken szinte térkép a táj, zúg a traktor, szánt az eke, bágereznek a maffi... khm, az építkezési vállalkozók. A földeken dalolnak a boldog mezőgazdászok, integetnek a mintacsaládnak, azok pedig visszaintegetnek nekik. Tökéletes az idill. 

A fiatal család megáll egy nyájas, hívogató ligetben, elengedik a kutyust, egyből megy a cuki barna nyulacskákat kergetni, természetesen csak játékosan, és közben nem lövi le senki, mint a magyar vadász a franciák juhászkutyáját. Csodálatos madárdal közepette leterítik a kockás plédet a smaragdzöld fűre, anya ebédhez terít, kipakolja a biosalátát, biokolbászt, az aranybarna low carb kenyeret, a szívkímélő, omega-3 zsírsavakban bővelkedő csallóközi biovajat. Még a csimotáknak is jut nyalánkság, az apa bringájára szerelt hűtőtáskából cukorés szalmonellamentes fagyi kerül elő. 
Apa tekintete azonban szomorú, búsan ül a kockás pléd szélén. A gyerekek aggódva figyelik, odaszaladnak hozzá, megpróbálják vigasztalni, eredménytelenül. Apa nagyokat nyel, láthatóan vágyakozik valamire a tikkasztó hőségben. 

Anya azonban elmosolyodik, és villámgyorsan megoldja a helyzetet. Benyúl a hátizsákjába, és egy jéghideg, gyöngyöző sört vesz elő, majd apának dobja. Apa ügyesen elkapja, megnézi, értetlenkedő arccal fordul bájos neje felé, majd így szól: „De hisz ez nem alkoholmentes!” 

A kislány erre olyan csilingelve kacag fel, mint Kukkónia tündérei egykoron, mikor még a tündérkertben táncoltak. „Butus apus! Hát még ezt sem tudod? Gál Gábor és Bastrnák Tibor javaslata átment a parlamentben! Most már ihatsz igazi sört, ha biciklis kirándulásra megyünk, és nem büntet meg a rendőr bácsi!” – hadarja szinte énekelve, majd apja széles mellkasára hajtja kis szöszke fejét. Apa boldogan pattintja fel a sört, nagyot kortyol, látszik az arcán az élvezet és felszabadultság. A kutyus boldogan ugrálja őket körbe, vidám vakkantások kíséretében. 

A család végül jóllakottan, frissen pattan fel a bringára, és beletaposnak a pedálba. A kamera átáll nagytotálra, a háttérben, a családdal párhuzamosan a RegioJet robog a naplemente felé. A família boldogan integet az erő, a sebesség és a pontosság eme sárga megtestesülésének. 

Én is visszaintegetnék nekik, de már megint nem sikerült helyet találni, és úgy szorongunk, mint a heringek. Az ablaktól messze, testek szorításában vagyok, nem igazán tudom mozdítani a karomat. Az oldalról hozzám dörgölőző bácsinak pedig átható sörszaga van. 

Nem is értem, miért vonatozik. Mehetne biciklivel is.