Hol van az ellenzék?

Ha valaki az orruk alá dörgöli, hogy elértek már jobb eredményt is, akkor masszív ellenkampányt és ki tudja, milyen elemi erőket emlegetnek. Még a választások egyik nagy vesztese, a KDH pártelnöke is örült az 51 mandátumnak, noha négy évvel ezelőtt még 87 volt az 51. Sokunkat elszomorítja, hogy a jelenlegi ellenzék mennyire pozitívan interpretálja az eredményeket, ezzel teljesen elaltatva a most távol maradt potenciális szavazóikat.

Ha legalább egy pártelnök kimondta volna Gyurcsány Ferenc volt magyarországi miniszterelnök mára szállóigévé vált mondatainak finomabb változatát – Elrontottuk! Nem kicsit. Nagyon. –, akkor talán érezhetné a mostani választásokat ignoráló szavazók egy része, hogy mégis el kellett volna menni. Sajnos a felvetés érvényes a minket leginkább érdeklő két magyar pártra is. A probléma ugyanis már ott elkezdődik, hogy kettő, vagy egy, vagy másfél, vagy ki tudja mennyi az annyi. Nagyon látványos magyarázat az MKP-tól a 40:2 (MKP:Híd) mandátumarány, de ha szerintük csak egy magyar párt van Szlovákia politikai palettáján, akkor egy kicsit érthetetlen a viszonyítás.

Tetszetős értelmezés érkezett a Híd háza tájáról is, mert ugye egy új pártról van szó – noha ismeretlen arcokat nem igazán látunk –, így az eredmények buzdítóak. Talán sokunk számára érthetetlen, miért nem lehet kimondani: a mostani megyei választásokon vereséget szenvedett az ellenzék, ezen belül az egész szlovákiai magyarság. És ha már leszűkítettük a kört, szűkítsük még egy kicsit. Mi van, ha létezik Szlovákiában egy magát magyar nemzetiségűnek valló és érző réteg, amelyet nem szólít meg az MKP és Duray Miklós politikai kultúrája, de amely nem tud mit kezdeni a magát egyelőre ide-oda soroló, és frázisokat használó Híddal sem. Nem lehet, hogy pont ők maradtak távol?