Hogyan éljük túl a Trump-érát?

Fergeteges gyorsasággal, szűk egy hónap alatt sikerült Donald Trump elnöknek káoszt és bizonytalanságot gerjesztenie, s olyan mértékű félelmet, hogy azért egy terroristának sem kellene szégyenkeznie. Nem csoda hát, hogy a polgárok, csakúgy, mint az üzleti világ, a civil társadalom és az államigazgatás vezetői, megpróbálnak megfelelő és effektív módon reagálni a helyzetre. A valóság tagadása Bármely, a jövőbeli irányultságot illető vélemény szükségszerűen provizórikus, mivel Trump egyelőre nem állt elő semmilyen részletes törvénytervezettel, és a kongresszus, valamint a bíróságok még nem reagáltak teljes mértékben az elnök eddigi végrehajtó rendeleteire. Ám a bizonytalanság elismerése nem lehet mentség a valóság tagadására. Ellenkezőleg, világossá vált, hogy amit Trump mond vagy tweetel, azt komolyan kell venni. No­vemberi megválasztását követően ugyanis az az univerzális remény ütötte fel a fejét, hogy az új elnök felhagy azzal a szélsőségességgel, amely a kampányát jellemezte. Az volt a feltételezés, hogy Trump mint az irrealitás nagymestere előveszi egy másik arcát, amint átveszi azt a hihetetlen felelősséget, ami a világ leghatalmasabbjának nevezett tisztséggel jár. Hasonló folyamat zajlik minden új amerikai elnök esetében: függetlenül attól, hogy rá szavaztunk-e vagy sem, olyan ember képét vetítjük rá, akit a helyén szeretnénk látni. Ám míg a legtöbb megválasztott tisztségviselő szívesen veszi, ha mindenki számára mindenné válhat, Trump nem hagy kétséget afelől, hogy meg is akarja valósítani, amiről beszélt: a muszlim bevándorlás betiltását, a falat a mexikói határon, az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény újratárgyalását, a 2010-es Dodd–Frank pénzügyi reform eltörlését, és sok egyéb olyan lépést, amit még a támogatói is elutasítottak.  Több alkalommal bíráltam a II. világháború után létrejött, az ENSZ-re, a NATO-ra és az EU-ra épülő gazdasági és biztonsági rendszer egyes elemeit és politikáit, valamint e rendszer intézményeit és kapcsolatait. Ám nagy különbség van a rendszer jobb működését célzó reformokra irányuló igyekezet, és az intézményeket egyenesen lerombolni akaró agenda között. A globalizáció pozitív lehet Trump a világot egy nullszaldós játszmaként szemléli. A valóságban a globalizáció, ha jól menedzselt, pozitív értékű erő: Amerika is nyer azon, ha barátai és szövetségesei – legyen az Ausztrália, az EU vagy Mexikó – erősödnek. Ám Trump álláspontja azt a veszélyt hordozza magában, hogy a folyamat negatív végkimenetelűre változik, s ezzel Amerika is veszíteni fog.  Ez a hozzáállás tisztán kiviláglott az új elnök beavatási beszédéből, amelyben a fasiszta történelmi konnotációktól sem mentes „Amerika mindenek előtt” (America first) jelszó ismételgetésével Trump világossá tette, hogy ragaszkodik a legvisszataszítóbb sémáihoz. Az előző amerikai adminisztrációk is komolyan vették felelősségüket az amerikai érdekek védelmében. Ám politikáik keretét a nemzeti érdek felvilágosult értelmezése képezte. Úgy gondolták, hogy az amerikaiak a jobban teljesítő globális gazdaságból profitálnak, valamint olyan szövetségek hálójából, amely a demokrácia, az emberi jogok és a joguralom iránt elkötelezett államok közt köttetett.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"267895","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"237","title":"Joseph E. Stiglitz","typeof":"foaf:Image","width":"395"}}]] Ha létezik a Trump-elnökségnek pozitív oldala, akkor az újonnan létrejött szolidaritás az, amely olyan alapvető értékeken alapul, mint a tolerancia és az egyenlőség, s amelyet a Trump és csapata által nyíltan vagy burkoltan megtestesített bigottság és nőgyűlölet tart életben. Ez a szolidaritás globálissá vált, hiszen Trumpnak és szövetségeseinek az egész demokratikus világban elutasítással és tiltakozással kell szembesülnie. A bátorság hiánya Az Amerikai Polgári Jogokért Egyesület (ACLU) azzal az elvárásával, hogy Trump hamarosan elkezdi tiporni az egyéni jogokat is, világosan kinyilvánította, hogy készen áll minden korábbinál elszántabban védeni az alapvető alkotmányos elveket, amilyen a rendes bírósági eljáráshoz való jog, a törvény előtti egyenlőség, és a vallásokkal kapcsolatos hivatalos semlegesség. Az utóbbi hónapban az amerikaiak több millió dollárnyi adománnyal támogatták a szervezetet. Hasonlóképpen, amerikai cégek alkalmazottai és ügyfelei országszerte aggodalmukat fejezték ki a Trumpot támogató igazgatók és igazgatótanácsi tagok kapcsán. Éppen az amerikai cégek vezetői és a befektetők tették ugyanis Trumpnak lehetővé, hogy azt tegye, amit tesz. Az idei davosi Világgazdasági Fórumon sokan közülük a mancsukat dörzsölték Trump adócsökkentő és deregulációs tervei hallatán, miközben gond nélkül ignorálták a bigottságát – egyetlen találkozón sem említették meg azok közül, amelyeken ott voltam – s a protekcionizmust. Ám ami még nyugtalanítóbb volt, az a bátorság hiánya: nyilvánvaló volt, hogy sokan azok közül, akik tartanak Trumptól féltek megszólalni, nehogy ők maguk (valamint cégük részvényeinek értéke) tweetelés célpontjává váljanak. A mindent átitató félelem az autoritárius rezsimek sajátja, s most – felnőttkorom óta először – az Egyesült Államokban is jelen van. Az amerikai értékek tagadása Mindebből következően a joguralom fontossága, amely nemrégiben még sok amerikai számára absztrakt fogalom volt, nagyon is konkréttá vált. Ott, ahol a joguralom érvényesül, a kormány – ha meg akarja előzni a cégek kiszervezését és külföldre telepítését – olyan szabályokat fogad el, amelyek megteremtik a szükséges feltételeket, és elveszik a cégek kedvét a nem kívánt magatartástól. Semmiképpen sem zaklat vagy fenyegetőzik egyes cégeknek, s nem tünteti fel biztonsági kockázatként a traumatizált menekülteket. Amerika vezető sajtóorgánumai, mint a New York Times vagy a Washington Post egyelőre nem hajlandók új normaként elismerni azt, ahogy Trump tagadja az amerikai értékeket. Az USA számára semmiképp sem normális, hogy olyan elnöke van, aki tagadja a bíróságok függetlenségét, egy szélsőjobboldali mediális fanatikust helyez a nemzetbiztonsági politika magját képező tapasztalt katonai és titkosszolgálati tisztségviselők helyére, s lánya vállalkozását népszerűsíti, amikor Észak-Korea végrehajtotta legújabb ballisztikus kísérletét. Azonban ha folyamatosan szembesülnünk kell olyan eseményekkel és döntésekkel, amelyek túllépték a határt, könnyen megesik, hogy eltompulunk, és elkezdjük ignorálni a túlkapásokat abban a várakozásban, hogy még durvább visszaélések jönnek majd. Ezért az előttünk álló időszak egyik legnagyobb kihívása az lesz, hogy éberek maradjunk, és tanúsítsunk ellenállást, amikor és ahol ez csak lehetséges. Joseph E. Stiglitz© Project Syndicate, 2017